Szerző
Mata Ibolya

Mata Ibolya

Életkor: 48 év
Népszerűség: 202 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 71 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (23)

Mata Ibolya

Árván maradt élet XI-XII-XIII.

A tanár úr ezek után tette a dolgát.
Versek köré fonta minden gondolatát.
Elképzelte Jánost elismert íróként.
S látta magát híres műfordítóként.

Másnap megkereste a Nagy Tanácsost.
Az iskolában az első osztálytanácsost.
Aztán elmondta, hogy János verseket ír.
Kezéből a földre hullott egy sárgult papír.

Rajta egy vers, díszes betűkkel írva.
A Gyöngybetűk rímei szépen kifaragva.
Tartalmas sorok érzékeny ihletében.
Lélek szólalt meg egy ember szívben.

A Nagy Tanácsos elolvasta a verset.
Majd hosszan szövögette azt a tervet,
Amely valójában nem volt elismerés.
Tanár Úrban lett ez szomorú felismerés.

Hogy a Tanács Jánost nem támogatja.
Sem azt, hogy a verseit majd kiadatja.
Így egy álom ismét a semmibe hullott.
A balszerencse ismét mutatta a sorsot.

Jánoshoz is eljutott e bús, szomorú hír.
Mérgében az asztalán nem maradt papír.
Csak tépte, tépte a megírt versszakokat.
És megsiratta az összegyűrt papírlapokat.

Mert az írásban talált a lelke menedéket.
Szívéről a szavak levették azt a nehezéket,
Mely éjszakánként szorították gúzsba kötve.
Így érezte magát a világból kirekesztve.

János úgy döntött, nem ír több verset.
És messzire eldobta a papírtekercset.
Szeme szürke lett, mint a vihar előtti fény.
Melynek fekete borúját eltakarta az ég.

A csigalépcsőn elindult lefelé a parkba,
De a szíve egy kis kápolnába húzta.
Oda, ahol a szomorú imáját elsuttogta.
Abban a hitben, hogy Isten meghallgatta.

A napnyugta vörösen árasztotta színét.
Mikor az esthajnal is kibontotta fényét.
És a lámpasorok névtelen utcasorán
Egy koldus botorkált részeg-tétován.

János odalépett hozzá kissé idegesen,
De magabiztosan és eléggé hitelesen.
Kezet nyújtott a félhomály kapujában.
A sorstalanság kezét a kínzó bajban.

Mert szeretetet koldult egy idegentől,
Kinek már rég kijutott a szenvedésből.
Kinek tekintetében látszott a végsorsa.
Egy fakultabb élet rongyos ruhadarabja.

Aztán a zsebéből elővette az egyik versét.
Az életéből megmaradt szenvedés terhét.
Talán ez volt a legszebbik lírai verse.
Rímekbe szedett szép gondolatmenete.

Majd a koldus remegő két kezébe tette.
Egy ezüst pénzérmét tett még melléje.
És továbbhaladt a szótlanság csendjében.
Gallérját felhúzta, mert fázott a hidegben.

A névtelen utcasoron búsan ballagott.
Egy fekete kóbor kutya utána ugatott.
Nyüszített az eb a hideg vaksötétben.
Gazdátlan élete egy járdaszegélyben.

A csillagok is búsan elfénytelenedtek.
Türkiz páracseppek a semmivé lettek.
Kihalt utak sáros és göröngyös talaján
Egy régi szekérnyom volt az út csupán.

János a szent bogarak után lépkedett.
Ők mutatták az utat, és fényes testüket.
Mert a bogarak hátán elgörbült az idő.
Futó selyemszálon egy elképzelt jövő.

A koldus még ottmaradt az utca kövén.
Tekintete a versen és az ezüst pénzérmén.
De a meggyengült szemeinek tükrében
Csak egy homály úszott a feketeségben.

Takarótlan álma ottmaradt az utca kövén.
Nem járt arra senki, csak a bús hangú szél.
Csak az ölelte magához a kihűlt testet.
Nem siratta senki, csak az eső csepergett.

János az árvaház bejáratához érkezett.
Nem nézett vissza, magába feledkezett.
Csak egy álom volt a puszta éjszakában.
E gondolatokkal ült le a kis szobájában.

Van-e sors hasztalan és nyomorultabb.
Egy ártatlan gyermek szívétől bánatosabb.
Van-e kéz, melyből a segítő jóság árad?
S van-e szeretet, mely önzetlenül is ad?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Doli-Erzsi2019. március 19. 16:49

''János úgy döntött, nem ír több verset.
És messzire eldobta a papírtekercset.
Szeme szürke lett, mint a vihar előtti fény.
Melynek fekete borúját eltakarta az ég.''

''Aztán a zsebéből elővette az egyik versét.
Az életéből megmaradt szenvedés terhét.
Talán ez volt a legszebbik lírai verse.
Rímekbe szedett szép gondolatmenete.

Majd a koldus remegő két kezébe tette.
Egy ezüst pénzérmét tett még melléje.
És továbbhaladt a szótlanság csendjében.
Gallérját felhúzta, mert fázott a hidegben.''

Csodálatos!
Nekem ezek a sorok tetszenek nagyon!
Szívvel gratulálok!
Erzsi

Gmeindlmargitka2019. március 19. 01:14

Már nagyon vártam, hogy ismét olvashassam folytatását az eddigieknek.
Most ismét hatalmas szívvel gratulálok.
Margó

Matrix2019. március 17. 18:52

Ez egy nagyszerű vers, kedves Ibolya! Bizony kevés igazságosabb dolog van az önzetlenségnél, nagyszerűen bemutatod a mai világ érdekszemléletét ami valódi emberi küldetéseket elnyomja. Hiszen mi lenne nagyobb küldetés mint az lélek megnyilvánulása ebben az egoista világban?! Szeretettel gratulálok!! :)

lejkoolga2019. március 16. 22:58

Szép alkotásodnál szeretettel, szívvel voltam: Olgi

dobosigyorgy2019. március 16. 20:21

Megható versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Gyuri

dvihallyne452019. március 16. 17:22

Nagyon szép, megható alkotásodhoz szeretettel és szívvel gratulálok! Sarolta

Gyula162019. március 16. 17:21

Az mellett, hogy egy élvezet olvasni e versedet kedves Ibolya, az mellett bizony nagyon tartalmas vers is. Csodálatosan szőtt gondolatmenettel van megírva. Mint a ködből sejlő világ, úgy bontakozik ki a témája. És fokozatosan bonyolódik a végéig. Egy élmény olvasni szép művedet. Az számomra külön élvezet, hogy e hosszú versedet, a rímek még olvashatóbbá teszik.
Szívvel gratulálok nagyon szép ALKOTÁSODHOZ.
Üdvözlettel Gyula.

gypodor2019. március 16. 12:34

''Van-e sors hasztalan és nyomorultabb.
Egy ártatlan gyermek szívétől bánatosabb.
Van-e kéz, melyből a segítő jóság árad?
S van-e szeretet, mely önzetlenül is ad?''
Tetszik.
Szívvel
Gyuri

anci-ani2019. március 16. 10:36

''Van-e sors hasztalan és nyomorultabb.
Egy ártatlan gyermek szívétől bánatosabb.
Van-e kéz, melyből a segítő jóság árad?
S van-e szeretet, mely önzetlenül is ad?''

Gyönyörű, megható, szomorú történeteidet
mindig elismeréssel olvasom drága Ibolyám!
Nagy szívvel, szeretettel gratulálok:
Anci

jocker2019. március 16. 10:01

Szépen megírt, megható műved tetszik és élmény volt olvasnom!
Szeretettel: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri

Zsuzsa03022019. március 16. 08:47

Megható, szép versedhez szeretettel, szívvel gratulálok. Szép napot: Zsuzsa

Golo2019. március 16. 08:25

Szívvel és szeretettel gratulálok értékes versedhez: Radmila

editmoravetz2019. március 15. 22:23

Kedves Ibolya!

Szívem telve szomorúsággal - ám versed iránt szíves gratulációval.
Szeretettel: Edit

molnarne2019. március 15. 22:13

Meghatóan szép alkotás nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

41anna2019. március 15. 22:10

Gyönyörű,megható mint az előzőek!
❤ 9. Melinda

Motta2019. március 15. 21:23

Szomorú, szép folytatásodat szivvel olvastam
Motta

M.Laurens2019. március 15. 21:01

''Takarótlan álma ottmaradt az utca kövén.
Nem járt arra senki, csak a bús hangú szél.''
---
Szívet hagyva, nagy tisztelettel gratulálok!
/ Miklós /

meszaroslajos602019. március 15. 19:58

Kedves Ibolya!
Meghatóan szép alkotásodhoz szívvel gratulálok, Lajos.

1-9-7-02019. március 15. 18:47

Gyönyörű szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Metta2019. március 15. 17:45

Drága Ibolya!
Gyönyörűen megírt alkotás!
Szívvel,szeretettel!
Margit

Gyuri632019. március 15. 17:34

Gyönyörűen megírt remek versednél, szívet és főhajtást hagyok. (3)

feri572019. március 15. 17:04

Magasan kiemelt, nagyon szép alkotás Ibolya
Nagy Szívvel jelöllek kedvencemnek
Üdvözlettel és nagy elismeréssel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom