Vargyas Attila

Válságban a lélek

Ügetnek a lovak, a trombita harsog,
Vágtában zajlik odakint az élet.
Zúgnak a kerekek, magasra száll a por,
S már belepték vele a csillagos eget.

Morajlik a tenger, és zúgnak a hegyek,
Valami készül odakint, valami közeleg,
Mintha a pokol láváját szórná kifele,
Kattog az elme, kattog a kereke.

Egy kézben az erő, ki e nagy zajt csapja,
Verseny s nagymosás zajlik az agyban.
A gőg hatalma vakká teszi a lelket,
S lassan kővé dermed, ki embernek született.

S a zaj, mint polipnak karjai, úgy tekeredik,
A Jóság s a Csend bilincsre veretik.
A közöny s a gonoszság győzedelmeskedik,
S a Jónak Istene zokogva könnyezik.