Györe László (Korymajers)

Életkarc

Még nincsen rajta semmi karc,
Tej ette csupán fogát,
Puha bőre, mint a vaj,
Nevetése tölti be a szobát.

Még nincsen rajta semmi karc,
Szíve tiszta, sebzetlen,
Nem érhette álmait kudarc,
Csillogása szeplőtlen.

Még nincsen rajta semmi karc,
Tiszta fénye végetlen,
Lámpásként mutatja az utat,
Hozzá mégsem érhetnek.

Van már rajta némi karc,
Vádlója lett az életnek,
Vértől vöröslik a kar,
Mi kérges markát rátette.

Van már rajta bőven karc,
Szántóföld két kis keze,
Fehér bőre szürkébe holt,
Te tetted ezt vele!

Nincs már rajta többé karc,
Nem látja már senki sem,
Két láb föld, mi eltakar,
S fény pislog hűs mélyében.