Kovács Krisztiánné

Tó partján

Tó partján sétáltam,
Olykor megálltam,
Belefeledkeztem a csodába,
Mit víz tükrén láttam.

Megannyi sirály röppent
Kecsesen, apró halak
Után kutatva, egymással
Versengtek sebesen.

Hófehér hattyúk úsztak
Tova, tollukat borzolták,
Narancsos csőrükről
Vízcseppek hulltak
Egyenest a tóba.

Smaragdszín s barna
Récék repültek a tó felett,
Olybá tűnt, szárnyukat
Kitárva szaladnak lábukkal
Épp csak érintve a vizet.

Gyermeki kacajt hallottam,
Figyelmem odafordítottam,
S meghatódva láttam, kicsi
Lányom a madarakat csodálja.

Ám figyelmét hamar elterelte
Kutyák csaholása, robogó
Vonat hangos zakatolása,
Nővérei kergetőzése s minden,
Mi körülvette őt éppen.

Apa kérte, mosolyogjon,
Róla fotót hadd csináljon, így
Megörökítette tó partján
Grimaszoló kicsi lánykám.

Apa s lányai naplementét
Ámulva nézték, vörös
Napkorong útját
Végigkísérték.

Sajnos, lemaradtam róla,
Kis manóm nyomában voltam.
Kavicsot szájába ne tömjön,
Fára mászással ne küzdjön.

"Ne búsulj" - szólt az uram,
"Fotógépben minden megvan,
Gyerekek, ha elalszanak,
Megnézheted oda s vissza."