Szerző
Mata Ibolya

Mata Ibolya

Életkor: 51 év
Népszerűség: 212 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 237 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (22)

Mata Ibolya

Árván maradt élet

V - VI - VII. rész

János szemében könnypatak fénylett.
Szívében mélyen az anya szó már feslett.
És úgy tört fel onnét, mint egy vulkán,
Melynek törmeléke a megvetéshullám.

Izzott a levegő a meghittség otthonában.
Borbála bűne megfeszült a feloldozásban.
Reszkettek a képkeretek a fehér falakon.
Nyikorgott a szék a szúrágta padokon.

A csönd keserű mérge fanyar mosoly.
Olyan sápadt, kínos asszonymosoly,
Mint a vénátlan erőkből kifolyt életek.
Bábot játszottak a szótlan szellemek.

S az apáca megtörte a fagyos csendet.
Kezébe vette a rózsafüzért és keresztet.
Borbála elé állt, és elmondta a Hiszekegyet.
Majd az asszony ajkához érintette a keresztet.

János odaosont csendben, halk léptekkel.
Most szembesült csak a valós történettel.
Hogy Borbála az ő igazi nagymamája.
Aki elárulva lehelt csókot a homlokára.

Keserv, kín és porfelhő, szigor az élet.
Minden virágból fekete remény lett.
Irigy, sárga a Hold eltűnő, halvány képe.
Júdás csókjának a véres menyegzője.

János! - megszólalt halkan Borbála.
Nem tudtalak vállalni, de már hiába.
Kérlek, bocsásd meg a vétkemet.
Tudom, nincs rá szó és kegyelem.

Borbála - anyámnak édesanyja!
Látod, ez a gond, mi szíved elapasztja!
Azt hiszed, nincs szó, és nincs bocsánat.
Jöjj és fogyasszuk el együtt a vacsoránkat!

A vacsora illata bejárta a kis szobát.
Könnyű húsleves íze adta a zamatát.
A beszélgetés már nyugalmat árasztott.
S talán el is fedte a nyomasztó pillanatot.

Amikor az esthajnalcsillag beköszönt,
Borbála lassan készülődött és elköszönt.
És Jánost úgy ölelte a dobogó keblére,
Mint mikor az anyja halálának percében.

Talán megérezte a vészt jósló jeleket.
Zakatolt a szíve, és a keze remegett.
Sápadt arcán áttűnt egy lila érvonal.
A szájzugnál felfröccsenő vérfonal.

János karjai között elragadta a halál.
Furcsa tömjénillat, keringő álhomály.
Könnyek tornácára fagyott a magány.
Füstszínű élet és gyászoló szivárvány.

János sápadt arcára ráült a félelem.
Miért történt ez, drága Istenem?
Csak egy órát láthattam a nagymamám.
S lettem újra árván maradt bús-magány.

Margit apáca meredt szoborként bámult.
Előtte az életnek a sötét tere tárult.
Hihetetlen tűzcsillag égett a szemében.
S átölelte Jánost a "csipkefenyérben".

Borbála halála után új csapás közeledett.
Szív erejében ember nem kételkedhetett.
Mert Jánosunk lelkét megtépázta az élet.
S ő, mint a szikla, bírta a keménységet.

Szinte a felnőttkort még meg sem érte,
Mikor Margit apáca is elköszönt tőle.
Elment arra útra, hol dicsőségben élhet.
Ahol angyalok díszítették az édeni kertet.

Az árvaság keserű viasza már leégett.
A fájdalmas szív ezer sebből vérzett.
A kanócszálak elégett hamufoszlánya
Lett János életének fekete éjszakája.

S ahogy teltek-múltak a hosszú napok,
János nap mint nap csak gondolkodott.
Hogyan folytassa megszürkült életét,
Melyben már feladta minden reményét.

Így nem tanulhat, és nem élhet tovább!
Nincsen senkije, hát hovatovább?
Marcangolta elméjét a józan észtudat.
Dolgoznia kell, és járni a sorsutat.

Mivel gyermek volt, nem dolgozhatott.
A gondnokságnak Ő nem hazudhatott.
Gyermeki arcán lefolyt egy könnypatak.
Sós ízű életút, kitágult pórusutak.

Egy árvaházba befogadták szeretettel.
De annak falai lestek rá ridegséggel.
Bizarr szobája és ócska, roncs bútora
Olyan volt, mint a tegnapi vacsora.

Mert egyszerű, csupasz kenyeret kapott.
És még nem is panaszkodhatott.
Mert az árvaházban sok gyerek lakott.
Így örülhetett, ha az ő tányérjára is jutott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Doli-Erzsi2019. február 26. 17:02

Szívvel szeretettel olvastam a szomorú szép történetet!
Erzsi

R3ventlov2019. február 26. 14:11

Szívvel olvastam!
Zsolt

flagranti-poeta2019. február 25. 13:03

Nagy szívvel gratulálok !!
.❤️
Ibolyácska
Nálam nem is voltál?
Hmmm?

Gmeindlmargitka2019. február 24. 22:51

Szívvel olvastam szomorú versed még szomorúbb folytatását.
Margó

3(szerző)2019. február 24. 17:22

Mindenkinek tiszta szívemből köszönöm az olvasást ! 😊

1111112019. február 24. 09:38

Megható,szomorún- szép folytatás, szívvel: Piroska

kicsikincsem2019. február 23. 17:30

Szomorú... szívvel olvastam, gratulálok.
Ilona

dobosigyorgy2019. február 22. 20:56

Szomorúan szép versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Gyuri

Motta2019. február 22. 19:50

Nagyon szomorú lett a folytatás.
szivvel olvastalak
Motta

1-9-7-02019. február 22. 19:24

Megható gyönyörű szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

gypodor2019. február 22. 19:17

Erős sorsvers! Szívvel olvastalak. Gratulálok.
Gyuri

anci-ani2019. február 22. 14:55

''János! - megszólalt halkan Borbála.
Nem tudtalak vállalni, de már hiába.
Kérlek, bocsásd meg a vétkemet.
Tudom, nincs rá szó és kegyelem.

Borbála - anyámnak édesanyja!
Látod, ez a gond, mi szíved elapasztja!
Azt hiszed, nincs szó, és nincs bocsánat.
Jöjj és fogyasszuk el együtt a vacsoránkat!''
Mégegyszer visszajöttem, nagyon átéreztem Jánosnak szomorú sorsát.... alig, hogy rátalált máris elveszítette nagymamáját Borbálát...
Ilyen sorscsapások sokszor történnek az életben.
Ibolyám le a kalappal nagyon szépen életszerűen írtad le
a megrázó történetet!
Ha lehetne hagynék még egy szívet!
Szeretettel: Anci

anci-ani2019. február 22. 14:25

Gyönyörű, megható tanulságos versednél drága Ibolyám, elismeréssel hagyok nagy szívet, szeretettel:
Anci

41anna2019. február 22. 14:25

Elismeréssel szívvel olvastam műved!
7❤ . Melinda

Metta2019. február 22. 12:00

Nagyszerű alkotásodhoz szívvel,elismeréssel gratulálok!
Margit

Reva012019. február 22. 11:12

Elismeréssel hagyok szívet remek alkotásodnál!
Éva

JohanAlexander2019. február 22. 11:01

Ibolya, őszinte elismeréssel, csodálattal hagyok óriási szívet,
komoly, nagyszerű alkotásodhoz!

Törölt tag2019. február 22. 10:07

Törölt hozzászólás.

Gyuri632019. február 22. 09:53

Valós emberi sorsok csengenek soraidban, remek versed szívvel olvastam.

feri572019. február 22. 09:51

Nagyon szép sors versed Ibolya
Szívvel olvastam
Feri

jocker2019. február 22. 09:23

Hmm... súlyos emberi dolgokat írtál le, de nagy élmény volt olvasnom. Az egész műved, nagyon realitás-szagú! Bizony ilyen sorosok is vannak...
Jó, ha mondom = 5*
Poétaöleléssel és szeretettel: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom