Kézen fogva
Narancsot majszolva hazafelé mentem,
Előttem kisgyerek berregett, vertyegett.
Pár éves lehetett, már beszélt, szenvedett.
Anyja nem értette, hogy mitől lett kerge,
Miért mérgelődik, mikor minden rendben?
"Engedd el a kezem!" - kiáltott a gyerek,
És tépett - engedett, enyhült a szeretet.
Hogy így szabadulna, eléggé meglepett,
Kezemben csak narancs - tépett héjú lelke...
Narancsomat ettem, hazafelé mentem,
Előttem egy család furcsa képe reccsent.
Minden megvolt benne: anya, apa, gyerek,
Álom, vágy, szégyen, a meg nem értés hegye.
Hibák ugráltak le, ki a rosszabb verseny,
"Vásárolni sem tudsz" - kiáltott a neje.
Valahol üres lett, elhagyta szerelme,
Hogy így ragaszkodik, eléggé meglepett.
Kezemben csak narancs - üres héjú lelke...
Hazafelé mentem. Narancsomat ettem.
Körülöttem élet, bő, harsány nép - ember.
Fut, csak fut két sínje, messze érnek egybe.
Kukában a narancs összetépett része,
Kezemen illat, vágy, emlékezet féke.
Hogy milyen kézen fogni, futni, nevetni,
Értelmetlen helyett értelmét keresni,
Álmodni, riadva ébredni, aggódni,
Szabadulni, kötődni, hagyni s hagyódni.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Varimarici2019. február 22. 15:48
Csongor jó hogy figyelőmbe tettelek. Nagyon jó az írásod! Köszönöm az élményt. Szívvel, szeretettel olvastalak.
Marika
szombati2019. február 22. 08:05
Ezt nagyon jól megírtad.
Tartalmas,olvasmányos.
Nagy szívvel!
Tibi