Szerző
Vers

A verset eddig 50 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 11.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

madaras, somluca, 1 láthatatlan tagunk

Fábián Dávid

Ember vagyok

Ember vagyok,
ki megátalkodottan az Istent játssza:
hibát hibára építve
dől össze emberi romvára.
Ki, mint szent alak áll,
s álszenten bukik el,
ha az élet színpadáról
majd egyszer örökre menni kell,
hisz csaltam embert, Istent
torz lelkem csupasz vágyára,
s nemtörődöm mód döftem
tőrt ellenem s barátom hátába.
Hiába emberségem,
az ördög lelkembe úgy vetette ágyát,
mint hogy a sátrában
a jós hányja a kártyát.
S vártam folyvást
e sötétségből a kiutat keresve,
az első kezet megragadva,
mely sósavként mart tenyerembe,
s kihúzott,
de fájdalom, remegés maradt utána,
soha nem ismertem
azután erre a csodás világra.
Megvette a lelkem,
de kívül a régi maradtam,
ily mód bárkinek
könnyed, gyors csapdát állíthattam.
Beszakadt a verem,
egy percig örültem is nagyon,
s csak utána lám:
hát magam vertem agyon.
Mert ott volt a jó,
ki belesétált boldogan, nevetve,
s várta a rossz,
megrökönyödötten szellemét keresve,
de meg nem találta
az emberség éktelen, nagy testét,
hát ezért érezte
megtört lelkének elestét.
Mert csaló volt,
életét hibás alapra tette,
sok hazugságától
a plafon szétszakadt felette.
S hullt a vályog,
mint a jégzápor a nyáron,
ő meg egyensúlyzott egy könnyű szalmaszálon.
S a szerepjátékért
elégtételt vett a türelmes Isten,
lám, hatalmam
felette egy kicsike sincsen.
Elvett mindenkit,
azért tudatta, canossát járni lehet,
de a hátba szúrtaknak
már így sem adhatok újra életet.
Hiába bán a bűnös,
mondvacsinált erkölcsét mosni hordja,
s szakadozott lelkét
a patak vize habjaiba fojtja.
Szeretnék látni,
bűneimet bevallani, értük szenvedni,
amikért megváltva
szeretnék újra ember lenni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


madaras2019. február 11. 20:38

Döbbenetesen jó versez írtál.
Nem tudom korod - én 70 felett járok. Ha nem is időben - de engem és a bűneit őszintén megbánó embereket hasonló kérdések gondolatok gyötörnek. Nagy igazság, hogy szerda után nem lesz újból kedd - csak a jövő héten. Mint ahogy írod:
''....canossát járni lehet,
de a hátba szúrtaknak
már így sem adhatok újra életet.''
Öntelt az az ember, aki úgy nyilatkozik, hogy ha újra élhetné eddigi életét, akkor semmit sem tenne másképp, mint ahogy tette.
Sok szeretettel gratulálok !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom