Változok
Mindegyik olyan szép,
csak csodálkozom rajtuk.
Az egyik zöld alapon színes,
bármilyen színt keresel, ott megtalálod.
Őt mondják az elsőnek,
s sokan a legszebbnek.
Vidámságot hoz, örömet, új kezdetet,
felváltja a rossz emlékeket.
Következik az arany,
őt várják a legjobban a diákok.
Számolják a napokat miatta,
elalváskor róla álmodnak.
Ilyenkor bármit megtehetnek:
szabályokat szeghetnek,
feladhatják a felelősséget.
Szomorú minden, mikor távozik,
csak rövid ideig élvezhetik.
Jön újra három idő, ő a vörös,
minden növényt, fát
feléget színével.
Az eget könnyezteti,
ha úgy tartja kedve.
Elűz minden madarat.
S akik maradnak,
küzdenek ellene.
Felesleges halált halnak,
senki se győzhet felette.
Könnyű dolga van a sötétnek,
rövid időre is,
de nyer a nap ellen.
Meghajlik előtte minden,
de ő gonosz és csaló,
nem kegyelmez.
Mindent eltüntet fénylő színével,
s megfagyaszt erejével.
Minden fél tőle, és mindenki,
mert most ő uralkodik.
Zöld, arany, vörös, sötét.
Váltják egymást,
ha már fárad a másik,
idejükben ők uralkodnak,
nem félnek változni.
Olyan kedves a zöld, mint a tavasz.
Olyan vidám az arany, mint a nyár.
Olyan pusztító a vörös, mint az ősz.
Olyan sötét a tél, hogy mindent megfagyaszt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
donmaci2019. február 11. 18:10
Nagyon szép alkotásodat szívvel olvastam: Józsi
Bogsika2019. február 11. 17:01
Tetszett a versed :Tünde