Szerző
Vers

A verset eddig 61 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Johanna Jane Pole

Egyedül vagyunk

elhagyott világban, omladozó falakkal
vállunkon cipeljük elrabolt otthonunkat,
bomló hús égeti a nép száját,
őrült lépked őrült hátán.

egyedül lenni a vak réten,
madár hangja sem rezzen az égen,
nap nem jön elő,
síró eső kopogtatja lelkünk ajtaját.

holddal táncoló angyalok vigasza szól,
húznak, visznek egy hosszú nappalon,
tépik bőröm, hajam húzzák,
kapkodó levegő feszíti mellkasom.

lehullik hát a sötétedő táj,
nincs mozgó, illatozó rózsaszál,
lehunyt szemek, pislákoló fények,
testemen hál ma a bágyasztó teher.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom