Szerző

Ricza István

Életkor: 76 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 51 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 8.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Ricza István

Három osztálytalálkozó

2006.

Elmúlt már öt évvel több, mint negyven,
itt vagyok, akárcsak hatvanegyben,
és bevallom, számomra Mohács a
vándorútnak fontos állomása.

Emlékszem az utcákra, a parkra,
templomokra és a Duna-partra,
lánycsókra, az első randevúra...
Istenem, de átélném ma újra!

Álmodom a szeptemberi nyárról,
kétforintos görögdinnyeárról,
zord busókról, meg a jankelékről,
tűzlobogós május elsejékről.

Jó volna, ha az lenne a gondom,
magyarórán Ady versét mondom.
Mit jelenthet angolul, hogy "hold up",
felelek-e fizikából holnap?

Jut eszembe még valamiképpen,
hogy ki tetszik a harmadik B-ben,
s míg majszolok kiflit margarinnal,
szállok én is Jurij Gagarinnal.

Persze, mindez mára már csak emlék,
mint az érettségivizsga nemrég.
Annyi álom elszállt, semmivé lett...
Így múlik el hirtelen az élet.

2011.

Ha torkomat szorítja is, hiába,
kimondom én dadogva és sután,
sokat jelent ez, ötven év után
megint belépni régi iskolámba.

Ma sor került a nagy találkozóra,
a volt barátom is megérkezett,
akadt, ki nem fogott azért kezet,
nekik korán ütött talán az óra.

Mi emlegettük őket egyre-másra,
ki el se jött, vagy egy lapot sem írt,
hogy üdvözölje társait, Mohácsra,

pedig mióta vártuk azt a hírt...
De mindegyik, ha él, ha föld alatt van,
idén velünk van újra gondolatban.

2016.

Ötvenöt éve megérett
itt az a sok-sok ígéret.
Büszke mohácsi diák
hitte, övék a világ.

Tudjuk-e, hogy ki mivé lett,
kit hova vitt el az élet,
sírjukon áll-e virág,
s ez fog-e várni miránk?

Mind, aki most idetévedt,
hagyja az ötvenöt évet,
még ma a könnyein át
mondjon el értük imát!

Majd ha a szív kielégül,
ülj le, poéta, te végül
gyorsan az iskolapadba,
s hagyd is a versedet abba!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. február 8. 18:43

Nagyon szép emlékezésversed István
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom