Szerző

Vécsey Ádám

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 70 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vécsey Ádám

Az Arc

Éjfél elmúlt, és még a képernyőt nézem.
Munkák egymás hegyén-hátán,
és úgy érzem, az alagútnak nincs vége.
De sokat segít kánikulában egy kis esti levegő
idefenn, a negyedik emeleti lakásban,
no meg egy kis szellő...
úgy érzem, lejöttek hozzám a felhők.

Aztán valami megkocogtatja a vállam,
a gyomrom össze is rándul.
Nem ért hozzám senki úgy istenigazából,
de mégis... mintha egy tenyér nyomná lefelé ádázul.

"Csak egy kósza érzés" - gondoltam magamban,
merthogy jobbra nézve egy árva kart nem láttam,
"vagy izomrángás" - gondoltam nagy tudósan...
amíg meg nem láttam azt a valamit az ablakban.

Az ő tekintete húzta le a vállam,
sötéten sugárzó szemének fénye
kősziklaként nehezedett testemre-lelkemre.
Hófehér volt arca, mint egy kabuki-maszk,
írisze, egész szeme pedig, mint fekete melasz...

Nem láttam pupilláját, de tudtam, hogy engem néz.
Mint egy farkas, mikor áldozatára lecsapni már kész.
Tekintete agyamba hatolt, sötét dimenzióba repített,
majd összegyúrt, visszadobott és itt hagyott...
s egy lélek nélküli, két lábon járó, örök lélegző kétség vagyok!

Nem tudom, mennyi idő telt el,
nekem persze, mint egy örök pillanat...
hirtelen szeme üressé vált,
mint egy mattra festett üveglabda.
Fordul picit a fej,
előrébb révedt,
meghátrált, és az éjsötétben magát eltemette
csak úgy, szép lassan, csendesen...

Bizonyos, hogy álmodtam,
hiszen a billentyűzet mintájával arcomon ébredtem.
Elaludhattam túlhajszoltságom végett.
De hiába a bizonyosság,
a ráció és észérv.
Esténként még mindig fel-feltűnik szemem sarkában
ez a rémisztő, fehér pofájú árny-lény.

A tükörbe nézve viszont már egyenesen rám bámul...
Önmagamtól félve úgy érzem, a sötétség egyre csak tágul.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Martonpal2019. február 6. 11:40

Nagyszerű képet festettél a magányról.
Gratulálok...attila
1.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom