Bűbáj
Elvakít téged a báj,
a véget nem érő varázs,
melyet talán
a sors nem neked szánt.
Olyan így ez a világ,
mint amit már
elsodort az ár.
Mögötte nincs más,
mint hazugság
és az elsuhanó boldogság.
Megtörhetne már ez a bűbáj,
amit egykor te mondtál.
Minden problémát
csakis te okoztál.
Te, aki nem vagy más,
mint egy látomás.
Már külön utakon jársz,
mégis mindenhol csakis engem látsz,
mert az érzelmek elől nincs szabadulás.
Azt kapod, amit nem vársz,
de nem kár,
mert én sem vagyok más,
mint egy ábránd.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
anci-ani2019. január 31. 23:04
''Elvakít téged a báj,
a véget nem érő varázs,
melyet talán
a sors nem neked szánt.''
Bizony a szívet elvakítja a szerelem,
nem látja ami számára még láthatatlan...
Szomorúságában is szép versedhez Anitám
szívet hagyok szeretettel:
Anci
SzaipIstvanne2019. január 31. 20:35
Kedves Anita, szomorusagaban is szep versed szivvel
olvastam. Maria
feri572019. január 31. 16:16
Nagyon szép versed
Szívvel olvastam
Feri
ditte1422019. január 31. 15:58
Kedves Anita!
Versed csupa talány, csupa varázs, csupa báj.
Megfog, majd magával ragad a lendülete is.
Szívvel gratulálok: Erzsi néni