Kapitány Cintia Orsolya

Legszentebb

Hosszú éjjeleknek könnyes homályában,
legmélyebb tapasztalásaid sötét ostromában.
Mikor az értelmét semminek nem találod,
emlékezz meg arról, ki Téged imádni vágyott.

Mikor megfáradt tested utolsó erejével hullasz le térdre,
s lelked a pokol legmélyebb bugyrába küldöd le Érte,
hogy mindenki valónak vélje önnön hazugságod,
Te hiszed még a saját legbenső igazságod?

Van, ki hiszi, s boldogságodért bátran válna eggyé semmivel,
Téged keserűség és kín gyötör, és Te megelégszel ennyivel!
Mondd, van az a szeretet, mely kijózanít mérged bódulatából?
Mi megszabadít Téged kényszeréleted rabláncától?

Mi repülni és élni tanít, nem kiüresedve csak létezni,
örömben minden egyes pillanatot átélni és élvezni.
Mikor majd belehaltál annyira, hogy ez legyen az álmod,
emlékezz meg arról, ki Téged imádni vágyott!