Szerző
Rónai István

Rónai István

Életkor: 55 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 177 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Rónai István

Reinkarnáció

Csontig hatoló hidegben,
Fagyott föld, dermedt csendjében
Várta lelkem viharban megvénült testem békéjét.
Tudatom még őrzi szárnyaszegett életem előtti emlékét.

A kín és a magány társul szegődött barát.
Megannyi életet élve nem jön a fény.
Csak dúdolja a kín keserves dalát.
Megoldatlan hibák rágják életeim útjait.
Malomba zárva élem földi létem kínjait.

Lelkem bolyongva várja életem újabb hajnalát.
Ajándékul kapva születni újra, kitárva életem ablakát.
Lassan feledve a múltat, emlékezet homályba vész.
Mindent megélve újra sorsod a tét, melyik úton mész.

Ha elérted életed alkonyát, és partjain csodákat látsz,
Akkor érzed, látnak, akik szárnyadtól megfosztva várnak.
Életem folyama visszhangzik túlpartnak ítélő csendjétől.
Értelmet adott a lét, ha virágok nyílnak múltam kertjéből.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Annasag2020. augusztus 22. 13:02

szép..

jocker2019. október 27. 18:40

Hmm... Jó lett!
Gratula!
jocker/KíberFeri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom