Sajnálom!
Ködös álmok
a végtelen úton.
Nincs is másom,
csak amit most látok.
Sajnálom,
hogy a közös utunkon
nem vár ránk a Nap és a Hold!
Mindent bánok,
hisz most már jól tudom,
kár volt egykoron
bennem megbíznod.
A nappalok
már nem boldogok,
mert a magányom
örökké csak forog.
Mindent sajnálok,
így örökké csak sírok.
Olyan rossz,
hogy már nem láthatom,
ahogy rám mosolyogsz.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
anci-ani2019. január 18. 14:12
Szomorúságában is szép, megható versedhez kedves Anita szívet hagyok szeretettel!
Anci
feri572019. január 18. 10:47
Szomorú, nagyon szép vers Anita
Szívvel gratulálok
Feri