Szerző

Bognár Pál

Életkor: 29 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 69 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

gbor89, Motta, somebody21, 1 láthatatlan tagunk

Bognár Pál

Parton

Halk hullámai szinte csiklandoznak.
Ha a zátony meg nem törné, egybeolvadna az éggel.
Igen, látom, hogy honnan jöttem,
lehunyt szemem mögött küzdök a messzeséggel.

A homok sima és nedves.
Járt itt még valaki, látom a nyomát.
Én még ülök a parton egy kicsit, azt hiszem.
A naplementét nézem, vagy a napfelkeltét?
Nem tudom.
De kétségeim e pillanatban hagyhatom.

Hajóm lágyan ring a csendben,
deszkái megtörten merednek felettem.
Hát elhoztál idáig, lelkem lomha ladikja,
megleltük végre a partunk sokadikra.

Lassan felállok majd, és bejárom a partot,
de most még figyelem a nyíló horizontot.
Még úszik a Nap, de majd szárnyra kap,
s elűzi az utolsó csillagokat.

Hátam mögött homokdűne,
homokdűnén tarack ring.
Tarack szárán apró bogár
szárnyaival felém int.

Elindulhatnék, de megvárlak előtte.
Ahogy közeledsz, egyre jobban ismerlek.
Szép is az élet, ahogy összeszőtte
életed életemmel örökre.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gbor892019. február 9. 12:54

Annyira jó! :) Nagy szívet hagytam!
Gabi

Motta2019. január 14. 18:07

Érdekes, szép vallomás.
szivvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom