Erdődi Mária

Szánkózás

Padláson talált kincs a szánkó,
régi, de tán még használható,
jól csúszik a talpa, ha végre itt a havazás,
lefelé a domboldalon önfeledt szánkózás,
a nagy száguldásban elkésett fékezés,
ijedt visítás, hóemberrel ütközés,
a néma fájdalomban porzik a hó,
a pálya ledermed, reccsen a szánkó,
csizmatalp szilánkjaira törte a jég virágait,
a szétdúlt hóember keresi elgurult tagjait,
a befagyott tavon sikít a rianás,
odaérkezik a szénszemű zuhanás,
a jeges víztől forró meghűlés,
síkos keréknyomon hazaérkezés,
az ajtót kívülről rázza a hideg,
a tél a kandalló füstjében liheg.