Szerző
Antal Márk

Antal Márk

Életkor: 33 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 196 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Antal Márk

Bukott boldogságom

Összetört szívem darabjait kaparva,
Könnyeket ejtve ordítom, míg élek, szívem fel nem adja.
Míg élek, míg élek,
Belőlem nem múlnak remények.
Remények, mihez hű küzdelmet adtam
Túl erősen, hogy boldogságom én arassam.

Mindent megtéve, míg erőm hagytam.
Őszintén szerettem, érzelmeim nem árultam.
Nem, hisz magamat nem adom el soha.
Bárhogy is kérték, csak neki adtam oda.

Odaadva testem, lelkem,
Kezébe téve az egész életem.
Folyton harcoltam azért, hogy higgye el, mit érzek,
Észre nem véve, hogy neki ez semmit sem érhet.

Semmit nem ért, hiszen ő másnak is nyitva tárta magát,
Még maga sem tudja, hogy igaz érzelmekkel egy voltam, ki odaállt.
Mikor nem bírom már tovább remegő gyomorral,
Akkor fogsz te szembesülni minden fájdalommal.

Mikor végleg megszűnök, és reménykedve keresel.
Fejfám mellé borulva keserves könnyed felel.
Elkéstél már, nincs többé, ki nélküled boldogságra nem lel.
Fájdalmak követték, pillanatok, mikor találkoztál lelkiismereteddel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom