Szerző
Szmolka Mária

Szmolka Mária

Életkor: 58 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 113 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szmolka Mária

Szíved, ha szólít...

Randevú

Elindult egy fiú szerencsét próbálni,
Szíve választottját végre megtalálni.
Bizalommal telve készül útjára,
Nem tudja most még, ott mi vár majd reája.

Tán ölelő két kar, mosolygó szempár,
Egy pillantás elég, mely magába bezár,
Erre vágyik, ez hajtja, viszi szíve előre,
Nem is fontos neki semmi egyelőre.

Gondosan pakolja ruháit bőröndbe,
S pillantása esik saját keze körmére.
Nincs ebben semmi kivetni való...
Vajon tökéletes eléggé? Elgondolkodtató.

Szíve szaporán ver, indulásra készen,
Pár óra, hogy szerelme szemébe nézzen.
De jaj!!! Az aggódás elveszi az eszét,
Mit lesz, ha a nő a válláról ledobja a kezét???

Utazott sokáig messziről hozzája,
Zsebében a nőt titokban ajándéka várja.
Adni akar mindent, többet is, mint kellene,
Szívére hallgat, s nem tud tenni semmit ellene.

Az ész és a barátok itt semmit sem érnek,
De azért titokban ők is csak jókat remélnek.
Vigyázz! Ne menj, sérülni fog tested-lelked!
Ha elhagy a hited, akkor majd ki gyógyít meg?

Nem hallgat a fiú, miért is hallgatna bárkire?
Mit szíve-teste diktál, most kell megtennie.
Utolsó esély, utolsó csók vagy utolsó búcsúszó,
Kiderül, vajon a szíve vagy a lány volt az áruló.

Fénytelen szempár? Vagy bánat? A találka vége,
Emlékszik majd míg él, minden egyes szépre.
Vagy megéli, mit annyira várt hónapokon át,
S magához láncolja, öleli a szeretett leányt.

...

Vágyódás vagy szerelem, kiderül egyhamar,
A két szív minduntalan egymásba mar.
A lány kitekint az ablakon, hangja megváltozik,
Nem érdekli az, hogy a másik mire vágyik.
Önző lélek csak kihasználta a fiút,
Szomorú a sors, ebből nincsen kiút...
Kérdőre vonja a legényt, hogy előtte miként élt?
Nem tetszett a válasz, mindenért elítélt.
Indul a legény, utazik haza, miért mentse magát?
Hiszen a lány tudja jól, hogy eddig őreá várt.
Begurul a vonat, szótlan, rideg a búcsúzás,
Elfordul a lány, most sietős neki a távozás.
Várj kicsit, ne menj még, szólítja a legény,
Hogy elmondjon mindent, erre nincsen remény.
Kettéválnak útjaik, mennek külön-külön,
Lehet, a lány alig várta, hogy a fiú hazarepüljön?
Otthagyta egyedül, nincs búcsúölelés,
Fáj a szív nagyon, a lánynál nincs megértés.
Visszajött a fiú, magába zárja eme pár napot,
A sors kegyetlen, mert csak ennyi szerelmet kapott.
Nincs öröm, nincs ujjongás, elszállt a boldog pillanat,
De a legény szívében e pár nap örökre ottmarad.

2018. december 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom