Szerző
Volentér Krisztián

Volentér Krisztián

Életkor: 20 év
Népszerűség: 32 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 135 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 22.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Volentér Krisztián

Kőből gyémánt

Hétköznapokba gabalyodva 18.

Mint egy franciásan csengő vezetéknév,
úgy tudok elbújni mások elől,
amíg keresztnevem és a becézések
hegemóniája eltakarja.
Tudják, ez vagyok én, vagyis azt hiszik:
a tulajdonnév konkrét egyedre utal,
egy főnévfajta,
a világ és birtoklója nyakán bumlizik.
Egy másik név mögé kellene bújnom,
hogy ne rágd szavaimat,
a receptoraid legyenek
mással elfoglaltak!
Ha nem magam lennék,
Diogenész szeretnék lenni,
vagy mondjuk egy tengerfenék,
bár a kihátrálásterv esélye
úgyis poratkányi.

Nemrég szó esett a barátságról:
a kettőnk hibáiról, hanyagságról,
hogy egy szép körnek látszottunk, pedig
felülnézetes kúpok voltunk, vagy ahogy tetszik.
Egy végtelenségig guruló gombolyagnak
tűntél, mert pöckölgettelek,
de kicsúsztál mancsaim közül,
azóta már én is motringnak álltam,
és mondhatni, ragaszkodok, mint egy szárazságban
tocsogó togoi bélyeg
egy kondoleáló levélen valamelyik istennek
vagy vízözönért felelős személynek.

Rám szakadt az őszinteség mennyezete,
de barátom vagy
akkor is, ha nem,
és most is.
Amíg a romokat söpröm,
a felettem kitárult eget nézem.
Azt kívánom, csak most ne jöjjön felhő:
akár egy öregúr teával a kezében,
ahogy fölém tornyosul pizsamában,
íriszei Vénusz és Mars,
lehetne mamusza is, meg barna bajsza,
a szája fölösleges,
mert azt mondja: "Már megint terelsz..."
"Csönd" - mondom neki - "a végén még azt hiszem,
hogy Isten van!"
"Áthágtad a terms and conditions-t!"

Nehéz lehet a barátomnak lenni,
mert bennem van:
aki akkor sem felszabadult, ha vidám,
akinek egy szidás több, mint egy bók,
(legalábbis a jó szidás)
aki nem érti, minek ünnepelni,
akinek a hobbi fontosabb,
aki nem jó és nem gonosz,
akinek semmi sem biztos,
aki korán felnőtt,
akinek meg kell indokolj mindent,
aki százat gondol, de csak egyet mond ki,
akinek a barátai a kulcsok
a boldogság intarziával díszített ajtajához,
aki káromkodik, mert muszáj,
akinek a hite önmagára szegeződik.
Nehéz - ha mondom - a barátomnak lenni!

A felettem nyílt irigy égboltozat
tele van topáz-berakással.
A barátság ilyen:
az atrocitások miatt
kőből gyémánttá lesz.

A. D. részére

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Seelensplitter2019. január 2. 11:04

Kedves Krisztián!

Ugyan némileg megkésve, de annál nagyobb figyelemmel olvastam alkotásodat.
Hozzád méltóan van benne némi csapongás ugyan, mégis átlátható, erőteljesen elgondolkodtató, némileg slam-es, de mégsem teljesen slam.

Üdvözlettel: Seelensplitter

Callypso2018. december 22. 13:27

Jól megcsűrted-csavartad ezt az elgondolkodtató művet, de ezt kell mondjam, hogy nagyon is tetszett! Sok szeretettel gratulálok és békés, boldog, meghitt karácsonyi ünnepeket kívánok, kedves Krisztián! (:

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom