Szerző
Vers

A verset eddig 298 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 18.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

ereri, feri57, Metta, Motta, urattila, 1 láthatatlan tagunk

Szegény Ildikó

Mi a szerelem?

Hogy mi a szerelem? Igazán nem is tudom.
Valami, ami nehéz és könnyű egyúton.
Egy darabka a Napból, vágyak és sóvárgás,
Madárcsicsergés, jázminillat, vágyakozás.

Vállamon ólomsúly, pár száz évszázad gyötör,
Szívemben legbelül jajongó kín és gyönyör.
Tán szertefoszlik, mint elmúló, röpke pillanat,
Elmémben örökkévalóságig megmarad.

Mennyei kegyelem, pokolbéli jajgatás,
Seb érzékeny fájdalma, hosszú a gyógyulás.
Hurcolom magamban, lágyan kezemben tartom,
Bennem él egy kép, s köddé válik egy napon.

Tündér tánca, világ szívének dobbanása,
Gyönyör rebbenése mozdulat ritmusára,
Tűzben elégő, mámoros összeolvadás,
Kezdet és vég, élet és halál, bezáródás.

Esőcseppek csillogása monszun kezdetén,
Hópelyhek tünékeny tánca télvíz idején,
Játék, csak játék, fogom kezed önfeledten,
Eljátszom szerepem végtelen életemben.

Hogy mi a szerelem? Igazán nem is tudom.
Szavakat keresem, halkan mondom, suttogom,
Velem ott van minden igaz találkozásban,
Valódi, de álarc nélküli megadásban.

Érzem, örökké tart áldott pillanaton át,
Miközben múló, röpke életet szelhet át,
Egyetlen óra, míg nagymutató körbemegy,
Mutatja számunkat tizenegy-tizenegy.

Hosszú, őszi, napos, szeptemberi délután,
Arcod szűrődik át erdő színes lombsátrán,
Fényjáték arcodon játszik, míg leülsz mellém
Színes szivárvány örökkévalóságegén.

Lehet a szerelem néhány összegyűrt levél,
Vagy hangod töredéke, melyet elfújt nyári szél,
Lehet emlék, tovatűnt érzelemmámor,
Szemem előtt elúszó selyemfátyol.

Mint villámcsapás cirádázta, cifrázgatta,
Érzéstelenítés nélkül neved formálta,
Csontjaimba vésővel aprólékosan vésted,
Hogy fájjon, hogy sírjak, hogy érezzem, hogy élek.

2018. június 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


IldikoSzegeny(szerző)2019. szeptember 3. 21:04

@feri57: Köszönöm szépen !

feri572019. augusztus 9. 06:48

Szívhez szóló gyönyörű alkotás Ildikó
Szívvel jelölöm kedvencnek szép versed átéreztem, nagyon tetszik
Feri

IldikoSzegeny(szerző)2018. december 28. 23:08

@Motta: Köszönöm szépen !

IldikoSzegeny(szerző)2018. december 28. 23:08

@Zakeus: Köszönöm szépen !

IldikoSzegeny(szerző)2018. december 28. 23:08

@ereri: Köszönöm szépen !

IldikoSzegeny(szerző)2018. december 28. 23:07

@Metta: Köszönöm szépen !

Metta2018. december 21. 07:06

Szépséges verset hoztál!
Szívvel,szeretettel!
Margit

ereri2018. december 20. 09:23

''Lehet a szerelem néhány összegyűrt levél,
Vagy hangod töredéke, melyet elfújt nyári szél,
Lehet emlék, tovatűnt érzelemmámor,
Szemem előtt elúszó selyemfátyol.''

Próbáltad megfejteni a megfejthetetlent, de lám, mindig megújul és rengeteg meglepetéssel képes szolgálni. Szép, választékos szókészlettel közvetíted a gondolataid kedves Ildi! Gratulálok és nagy-nagy, biztató szívet hagyok tartalmas és kifejező bemutatkozó versed mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Zakeus2018. december 20. 07:29

Gyönyörű vers, szívvel olvastam; Gábor

Motta2018. december 18. 19:37

Igaz érzelmek egy szép versben.
Szívvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom