Szerző

Bognár Pál

Életkor: 29 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 52 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Bognár Pál

Szunnyadó szakadár

A valóság szürreális, szűrt realitás,
Csak annyi, mit a szemünknek engednek látni.
Lélekidegen, távvezérelt permeabilitás,
Hisz gúzsba kötött elmével nem lehet szállni.

Elzúgtak forradalmaink, csend szövi a tájat,
Vakok vagyunk, és süketek, bábok e játékban.
Szótlan kalmárok lopják el hazámat,
Míg én testemet áltatom egy foszló árnyékban.

Jó ez így, dobban a szív, hisz doboghat.
Elmém blokkolt állománya szürkén szemlél.
De lelkem érzi, már nem soká loboghat,
Mert e sötétségtől retteg, bár a haláltól nem fél.

Elillan tüzem, elfojtja e világ bűze.
Tarló füstöl ott, hol tegnap kalász lengett.
S nem érti még lelkem, ki e mának szüze,
Hogyan lett irányelv, mi gyarló és feslett.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


casper002(szerző)2018. december 17. 10:02

@Bulibogyo: Köszönöm!

Bulibogyo2018. december 15. 09:58

Én nem is értem, hogy ez a vers mit keresett a figyelemre várók között. Furcsa, hogy még nem talált több olvasóra, nekem nagyon tetszik, gratulálok hozzá! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom