Driszkó Dóra Éva

Elképesztő

Nem vágyom semmire, csak rád.
Imádtam minden porcikád...
De nem segít a szívemen a rettegés,
A némaságba fojtott, fájó ölelés.
Mondhatod, hogy felesleges újra kezdenem,
De nem fogod fel, hogy fáj nekem...
Nem mondasz semmit, ha kérdezlek,
Csak teszed tovább a dolgod, s nem várod, hogy vérezzek.
Tervezni? Ugyan, mégis minek?
Nem lehet hazudni az ördögöknek.
Az örökké lehet egy pillanat,
Ami elillan vagy megmarad.
Mondanám, hogy nem érdekel,
De rettegek, hogy milyen hamar érem el...
Lehet, hogy te lezártad a múltat,
De ez a hazugság már untat...
Bizalmam nem ringat,
Kétségekbe kíntat...
Pont engem. Vicces, ugye?
Kinek volt hasonló ügye...
Csak az a rohadt karma,
Bár ne volna...
Persze, ha jóról van szó,
Nem ilyen magas a szorzó.
Egy a lényeg,
Így nem élek...