Elképesztő
Nem vágyom semmire, csak rád.
Imádtam minden porcikád...
De nem segít a szívemen a rettegés,
A némaságba fojtott, fájó ölelés.
Mondhatod, hogy felesleges újra kezdenem,
De nem fogod fel, hogy fáj nekem...
Nem mondasz semmit, ha kérdezlek,
Csak teszed tovább a dolgod, s nem várod, hogy vérezzek.
Tervezni? Ugyan, mégis minek?
Nem lehet hazudni az ördögöknek.
Az örökké lehet egy pillanat,
Ami elillan vagy megmarad.
Mondanám, hogy nem érdekel,
De rettegek, hogy milyen hamar érem el...
Lehet, hogy te lezártad a múltat,
De ez a hazugság már untat...
Bizalmam nem ringat,
Kétségekbe kíntat...
Pont engem. Vicces, ugye?
Kinek volt hasonló ügye...
Csak az a rohadt karma,
Bár ne volna...
Persze, ha jóról van szó,
Nem ilyen magas a szorzó.
Egy a lényeg,
Így nem élek...
2018. december 5.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
November22(szerző)2018. december 15. 07:52
@feri57 @donmaci @kicsikincsem Köszönöm szépen!
kicsikincsem2018. december 13. 12:05
Rmek... szívvel olvastam, gratulálok.
Ilona
donmaci2018. december 12. 18:56
Szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi
feri572018. december 12. 12:36
Szomorú fájdalomversed átéreztem, szép alkotás
Óriási Szívvel gratulálok
Feri