Szerző

Maximus D. M.

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 650 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Maximus D. M.

Nem részed

Porlad a fény, de elkerül az éj,
fejem lehajtom, támad a szél,
elvész a hang, hűl a lélek,
szorít a szív, mégsem félek!

Arc karcolat, micsoda vonulat,
már látom harcomat,
körülötted dermed a tömeg,
halványodik az őrület,

hirtelen a semmiségben,
szótlanul az ölelésben,
sebezhető mozdulatban,
törékeny pillanatban

ízlellek egymagamban...

Mire észhez térsz, talán hazaérsz,
mire széttép a hajnal, mosolyod felfal...

Vízszalag, nagy zuhatag,
őrjöng a mélység, a tenger éjsötét,
hűtlen a menedék, oltalom a feledés,
elveszett a kereszt, szerelmed többé nem ereszt,
szakadékba merülök,
vajon hová menekülök?

Álmomban tovább festelek, zsibbadva remegek,
a múltban felkelek, s emlékembe rejtelek...

Többé nem látom a kék szemed,
csak a szürke, hétköznapi felleget!

Porlad a fény, de elkerül az éj,
fejem lehajtom, támad a szél,
elvész a hang, hűl a lélek,
szorít a szív, mégsem félek,
kár, hogy ezt nem érted,
már nem érzed, nem érzed,
nem lett részed,
csak vadhajtásként élted.

2017. szeptember

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom