Szerző

Bitter Dániel

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 41 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Bitter Dániel

Delírium

Sajátos esetem esőfelhőmmel

Mondd, rút felleg, virrad ott fenn?
Szólalj, te, ki holtig kísérsz!
Látsz-e fényt? Mert én tőled nem.
A NAP-nak hívott létezik még?
Tudod-e, hogy keserves évei eretnek éltemnek bár a semmibe sebesen peregnek,
Nap uraság arcát vélem mára el-elfeledtetted?

Persze, no! Hát tudod te azt!
Rajtam riposztod mindig fájó pontot ér.
Ha szárnyaszegett az ebadta,
Úgy világért rí a vaksi bőregér.
De hajh, felhőcsatornáit fennkölt igazadnak rögvest reám nyitod feddően,
Ha fuldoklásom a fénytelenben szarkazmusért nyúlni mer.

Eláztatsz te túlnyomó igazaddal,
De kitakarod épp, mi fontos.
Rossz nélkül a jó nem ismerszik.
S fordítva? Úgy nem pontos?
Időtlen idők óta időzök idétlen árnyékod létjogosultságán töprengve,
S máig nem értem ottléted.

Mégsem voltam ily keserű,
S bár igazán boldog sem,
Hittem én rég. Hittem, te rút felleg!
Hogy valahol feletted még engem is szeretnek.
Hogy arcod zord redőinek engem örökké leső komorsága nem más,
Mint állhatatosságra tanító átoknak álcázott áldás.

De lám, tévedésem zivatara
Most, hogy ernyőm cafatokra bontja,
Sírom vissza naiv EGYKOR-t,
Míg növekszik a kínzó SOHA.
Mondd, rút felleg, hát égi hiba lenne,
Hogy szüntelenül szemerkélő szörnytetteid oly szívesen szorítanak szakadék szélére?

Vagy igazat szól mind az élő,
Ki másutt ázik s másként sajog?
Ki rám mutat és megkérdi:
"Önmagad tétova gyilkosa miért vagyol?"
Veszettül veszekednem velük végtére veszett ügy,
Mert saját üregéből saját egét saját fellegén át kémleli mindünk.

Hát az én igazam bujkáló aranyát,
Azt a jelöletlent, látta valaki?
Hogy beválthassam szép reményért,
Ha ugyan még megadatik.
De mondd, rút felleg, te temetésem tekervényesen, de tökéletesen tervező, telhetetlen tanítóm!
Talán tönkretennéd e tervem is?

Te, ki hegyek-dombok árnyoldalán
Oly alaposan körbekergettél.
Ki tetteimben jót s rosszat
Vissza egyaránt záporral fizettél.
Te rút felhő ott felettem, te lenyűgözhetetlen lehúzóm, hűtlen hibáztatóm,
Kegyetlen kritizálóm és hűvös hóhérom, tudd meg, beléd fáradtam...

2018. november 28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Cat2018. december 11. 16:00

@Bluevagrant: :) :) :)
''Minden döntés kérdése'', tudod!

Bluevagrant(szerző)2018. december 9. 11:19

@Cat: Köszönöm szépen! A te figyelmed mindig duplán jól esik :) Biztos kivirrad nálam is egyszer, de addig is lehetünk egymás ellentétes inspirációi :D Én majd figyellek instán pozitív gondolatokért, te pedig bármikor ránézhetsz a verseimre emlékeztetőül, hogy meddig nem szabad zuhanni ;)

Cat2018. december 9. 01:23

Összecseng a belső dallamunk. Vagy félreértelmezem a műved. Kitartás! Most a kutyára dér, aztán a borúra derű - csak győzzük kivárni. Szív.

Bluevagrant(szerző)2018. december 7. 10:27

@berenyi.klara: Köszönöm a dícséretet, kedves Klára! Örülök, hogy tetszett. Üdv.: Dániel

berenyi.klara2018. december 7. 08:51

Kedves Dániel!
Ez a vers remek! Többször el kellett olvasnom. Az utolsó alliterációs sorok különösen jók, kedvencem:
''Mint állhatatosságra tanító átoknak álcázott áldás.''
Szívvel:Klári

Bluevagrant(szerző)2018. december 7. 00:13

@ditte142: Kedves Erzsébet! Köszönöm szépen. Gyakran veszek el én magam is az élet bonyolultságában, de egyszer majdcsak kiderül, mire ment ki a játék. Üdv.: Dániel

ditte1422018. december 6. 21:33

Kedves Dániel!
Hát, mit mondjak, az élet bonyolultsága jött velem szembe, szinte elvesztem benne,
de élőnek és igaznak éltem meg a tartalmat. Nem feledkezve meg a költői eszközök használatáról sem.
Gratulálok szívvel, szeretettel.

Bluevagrant(szerző)2018. december 6. 19:41

@donmaci: Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett.
Üdv.: Dániel

donmaci2018. december 6. 19:31

Ütős versedet szívvel olvastam: Józsi

Bluevagrant(szerző)2018. december 6. 18:58

@ereri: Köszönöm, kedves Erika! Elég keserű vers, szinte mérgemben véstem papírra egy nem túl kellemes estén. De annál jobban örülök, hogy így is tetszett :)
Üdv.: Dániel

ereri2018. december 6. 18:05

''Hát az én igazam bujkáló aranyát,
Azt a jelöletlent, látta valaki?
Hogy beválthassam szép reményért,
Ha ugyan még megadatik.''

Kedves Dávid! Kifejező és őszinte hangvételű a versed! Tetszik a rút felhő motívum ismétlése, szépen nyomatékosítottad vele a mondanivalód! Gratulálok és nagy-nagy szívem hagyom elgondolkodtató soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom