Szerző
Vers

A verset eddig 92 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Vörös Orsolya

Farkasbőrben I.

Prológus

Hideg a reggel s az élet nélküled,
Iszonyatosan fáj a szívem s mindenem.
Átokként élem meg a múló napokat,
Nyirkos, karmos kéz örülten fojtogat.
Zord pokolba hurcolja lelkem,
Ostorral bünteti gyarló testem,
Láncra ver örökre, hogy ne lássam a szerelmem.

Gyönyörű, fekete éjszaka tündököl,
Ábrándozásom, érzem, lassan megöl.
Bűnös erdő mélye hívogat,
Ijesztő, de ismerős vonyítást hallat.
Kék szemű farkas lopakodik felém,
Ordítva leteper, éles agyara mar belém.

Sivár barlangban ébredek,
Zihálva veszek mély lélegzetet.
Egyik kezem forró bundát markol,
Remegő szívem belül ver s zakatol.
Erőtlen kezem fájdalmasan lüktet,
Tűhegyes foga hagyott rajtam jelet.
Lelkemben még sincs fojtogató félelem,
Elborít egy furcsa, erős érzelem,
Kimondom suttogva, nehogy felébresszem...

Mégis felébresztem alvó farkasom,
Igen, már a magaménak mondom.
Nagyon lassan felé nyújtom kezem,
Démoni szemével figyel engem.
Öreg lelket látok tekintete mélyén,
Remélem, sikerül eltüntetnem a legvégén.
Örült vágyat érzek, s hozzáérintem arcom,
Kimondom újra, szeretlek oly nagyon!
Kínzó fájdalom, roppan csontom,
Érzem, most kell farkassá alakulnom...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom