Szerző
Vers

A verset eddig 182 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Skultéti Balázs

Szeretlek

Mintha a falak magukba zárnának,
egyszerűen, forrón vágyakoznak.
Tudják, amit én,
véget ért a nyár, s beköszönt a tél.

Szívemben nincs más, csak a szentély, melybe zártalak,
italba fojtanám bánatom, de csak áramlanak a szavak.
Csókod csokrára vágyom,
gondoskodón s gyengéden táncolunk hamvakon.

Szerelmes szívemben lángra kap a magány,
mégis őrzi azt a kis parazsat szavaid hallatán.
Nem érdekel semmi más, csak te légy az enyém,
most az egyszer hadd legyen őszinte mosolyod csak az enyém.

Csak töltsd be, kérlek, a bennem tátongó sötétséget,
kérlek, csak adj menedéket.
Kérlek, ments meg, félts tiszta szívből,
s zokogó magányom válladra dől.

Felejthetetlen, igazán lehetetlen,
szerelmes lettem.
S már nem is tudom, mit mondjak,
félek, ha kimondom, szívem lángjai jeges szilánkokra pattannak.

Mégis, csak ezt az egy szót hallgasd meg tőlem,
marja a szívem, nem enged engem.
Ezt az egy forró üzenetet,
melyet ajkam közvetített.

Szeretlek... Ó, ha tudnád mennyire, a világ végéig, s tovább a végtelenbe.
Egészen az utolsó dallamig,
csak kérlek, könyörgöm, érj el hozzám holtamig.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom