Szerző

Hámori István

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Hámori István

Késői hazaérkezés

Sötétségből a fénybe

Mint égből hulló gyöngyök föld ölén,
úgy kelnek harmatok az éj sötétjén,
csillagszemek ragyognak fényükkel,
mintha magukat néznék tükrükben.

Csendes álomban alszik már a világ,
szemeiket a házak ablakai bezárták,
csak utcalámpák fényei pislákolnak,
őrködnek még világukkal álmosan.

A kihalt utcákon már csak én sietek,
lopakodva szedem lábam, nesztelen,
felzavart kutyák ugatnak kertekben,
nem értik, ki zavarja az éjüket ebben.

Mintha sötétség homályából hozzám
magányos útitársként csatlakozván,
a félelemnek kísértő árnyai lépnének
visszatartón célomnak elérésében.

De kiskapunk ajtaja nyílik csendben,
mintha ő is azt várná, mint érkezem,
és bent a házban sötétnek helyében
fények között ott vár kis feleségem.

2018. május

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Martonpal2018. december 2. 14:27

Nagyon jó és szép vers.
Szívvel gratulálok...attila

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom