Szíveddel láss
Néma léptek visszhangzanak,
az éj leple betakarna
lágyan, féltőn, kedvesen.
Csillagparazsak tartanak melegen.
Vajon Te hol jársz?
Vajon Te kit vársz?
Ugyanazt a csillagzatot nézzük.
Szemünkben gyúlik a fényük.
Felettem elhúz egy csillag.
Fénye hirtelen elhal,
a téli illat körüllengi a magányt.
Kívántam. Hallgatom az éj dalát.
Várlak. Egyre csak várlak.
Láss újra, láss, mint a tiszta éjszakai eget.
Csillagokat a sötétséggel.
Tiszta szívvel ölelnélek.
Remény lehetnék, ha akarnád.
A világom más, ha megmutatnám,
és talán elhinnéd, hogy lehet más.
Lehet egy másik világ másként csodás.
Nyisd ki a szemedet,
nyisd ki a szívedet,
mert jól csak a szívével lát az ember,
mert a többi a szemnek láthatatlan.
Ne félj a szíveddel látni.
2018. november 15., Antoine de Saint-Exupéry gondolatát felhasználva.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Annasag2020. augusztus 10. 10:55
Szép vers! :)
Kek_lang(szerző)2018. december 9. 17:01
@Seelensplitter, @kicsikincsem, @ditte142: nagyon szépen köszönöm szavaitokat :)
Seelensplitter2018. december 9. 10:32
Kedves Fanni!
Elgondolkodtató, sokat mondó alkotást hoztál. Többször is elolvastam, s rá kellett döbbennem, dalszövegként is megállná helyét.
Üdvözlettel: Seelensplitter
kicsikincsem2018. november 28. 12:55
Szívvel gratulálok kedves Fanni.
Ilona
ditte1422018. november 28. 12:10
Kedves Fanni!
Szép, várakozó versed szívvel,
szeretettel olvastam: Erzsébet