Szerző

Gieszinger Csongor

Életkor: 33 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 112 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Gieszinger Csongor

Futok

Már nem

Ha virágzik, viharzok,
Ha elhullik, szaladok.
Mindig, mindig így járok:
Eszem ágán vágtázok.
De ha nézel, leállok,
Ha hozzám szólsz, megállok.
Mindig, mindig úgy várok:
Eszem ágán ugrálok.
S recsegnek bús "Miért?" talányok,
Szaladnak mosolygó magányok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ditte1422018. december 1. 13:02

Kedves Csongor!
Különös, humoros versed tetszik.
Szívvel, szeretettel: Erzsi néni

somebody212018. november 25. 22:13

nagyszerű vers. Gratulálok hozzá

rojamsomat2018. november 25. 09:43

Kedves rejtelem!
Szívvel,,,Tamás

soleno(szerző)2018. november 24. 20:07

@Varimarici: Boldog és magányos. Köszönöm a kedves megjegyzéseket.

Varimarici2018. november 24. 17:34

Kicsit talányos, boldog, vagy magányos? Mindenesetre aranyos. Szívet hagytam.
Marika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom