Szerző
Vers

A verset eddig 107 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Skultéti Balázs

Fakó emlék

Egy megkopott kép a falon,
mar a bánat, nem akarom.
Nem tudom elfogadni, nem akarhatod,
szerelmes vagyok beléd, de hisz tudhatod.

Csak hadd készüljenek rólunk új, boldog képek,
hol nincs megbánás, semmi vétek,
hol nem vagyok ostoba,
szívem a tiédbe fonódva.

Nem tudlak elengedni, pedig látom, már más érint,
újra csillogni akarom látni e két tengerkék színt.
Nem akarok bánatkönnyeket,
csak hadd írjam neked végtelenül a szerelmes verseket.

Rájöttem, csak játszottam, téged szeret a szívem,
a lelkemet eladnám, csakhogy ajkad érintsen.
Nem folytathatom így az utam,
rám néztél akkor, s darabokra hulltam.

Nincs, ki újra egésszé varázsol,
ó, ha tudnád, mennyire hiányzol.
Szívem helyén hatalmas űr,
tőled több néma csendet nem tűr.

Kérlek, szólalj meg, s hozd el nekem a tavaszt,
csak a magány bánatára nyújts nekem vigaszt.
Könyörgöm, csak emlékezz rám mosolyogva,
s akkor talán az én szívem is mosolyogna.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


molnarne2018. november 23. 13:51

Szomorú soraidat szeretettel szívvel olvastam:ICA

gypodor2018. november 23. 07:24

Szépen megírt vers. Szívvel
Gyuri

41anna2018. november 22. 22:35

Szomorú versed mellett szívecském hagytam!
Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom