Szerző

Kutyifa Anikó

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 88 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 22.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kutyifa Anikó

A szombatnapi péntek

Egyetlen szabadnappá átlényegült péntek.
Szombatokba belepumpált agyonkínzott népek.
Mondja már meg valaki, hogy hová tűntek álmok!?
Kialvatlan, gyötört szívvel megdöbbenve állok.

Mért hisszük, hogy megpihenni vérlázító hiba,
van-e még, ki mosolyogva köszön rá a napra?
Üldögélnek unokák a nagymama ölében,
ráismernek nagypapára házi köntösében?

Isznak-e még gyerekek forró kakaót,
mért cseréltük szundira az érces kakasszót?
Nem tudom, mert laptopon gépelem e verset,
billentyűzet kopog, s nem a tollam serceg.

Mikor néztünk utoljára gyermekünk szemébe,
s nem fojtottuk bánatunkat youtube-os zenébe?
Jönnek-e még hozzánk, ha hármas lett a tézé,
vagy helyettünk is kínál megoldást a tévé?

Van-e még, ki késsel tud krumplit pucolni,
háziszappan helyett vanish-tiszta zokni?
Nem tudom, hogy egyáltalán mi is lett a lényeg,
irányt tévesztettünk, talán attól félek.

Nem is számít végül, modern-e az ember.
Inkább az, hogy nézés helyett látni vajon még mer?
Talál-e még bárhol a világban egy pontot,
ahol kétség nélkül lehet csupán boldog?

Vannak-e még értékek, melyre építhetünk?
Nem olyanok, amelyeknek csak a mentén élünk.
Tudunk-e még igaz szívvel, őszintén remélni,
s egyáltalán tudjuk-e, hogy mért érdemes élni?

Nincsenek válaszok, mert nem jók a kérdések,
hogy vagyok-ba csomagolt, közhelyes lépések.
Bárcsak lenne erőnk megállni egy szóra,
s rátenni a lábunk az ismeretlen útra.

Kockáztatni azt, hogy nem megy majd elsőre,
kabát nélkül állni a jéghideg esőre.
Kiseperni szemünkből a pengeéles könnyet,
szembenézni azzal, hogy sohasem lesz könnyebb.

Mégis menni, menni, de nem hadakozva,
leguggolva nézni édes gyermekarcba.
Feltenni a kérdést, amit senki nem mer:
Tiéd ez az élet? Becsült meg hát, ember!

Kiskőrös, 2018. november 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


laczianiko(szerző)2018. december 4. 23:37

@diego: Nagyon megtisztelő. Igen, felhasználhatod, csak kérlek, jelölj, meg, mint dalszövegíró, mert jártam már másképp. És ha kész lesz, mutasd meg nekem is, mielőtt megjelenne valahol. Mármint, ha ilyen terveid vannak vele.

diego2018. december 4. 17:06

A kérdésem az lenne , hogy engedélyeddel felhasználhatnám rap formájában ezt a szöveget, vagy sem?

feri572018. november 22. 17:29

Nagyon szép szabadság versed , nagyon tetszik, szép alkotás
Óriási Szívvel jelöllek kedvencnek
szeretettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom