Szerző
Szeghalmi Lívia

Szeghalmi Lívia

Életkor: 43 év
Népszerűség: 46 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 148 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (18)

Szeghalmi Lívia

Nem kellesz

Elég volt, nekem nem kellesz már!
Levetlek, mint egy elszakadt ruhát.
Mint a kedvenc, de túl szoros cipőd,
Mely lépésenként veszi el erőd.

Az érzés, mi eddig fojtogatott,
Lelkemre rideg bélyeget nyomott.
Mit eszem mindig is mondogatott,
A szívemen hagyott rút lábnyomot.

Oly sokáig hagytam, hogy megigézz,  
Már azt hittem, szükségem van rád.
De kérlek, most menj! Vissza se nézz,
Undok, magányos boldogtalanság!

2018. augusztus

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sz.Livi(szerző)2018. december 8. 14:20

@JohanAlexander: @Golo: @Pflugerfefi: @anci-ani: @1-9-7-0: @kokakoma: @donmaci: @GreyMouse: @montor: @editmoravetz: @ereri: @gypodor: @111111: @M.Laurens: Hálás szívvel köszönöm Nektek a kedves és biztató sorokat!
Szeretettel, Lívia

M.Laurens2018. november 17. 20:58

Köszönöm az élményt (szívvel)!
/ Miklós /

1111112018. november 14. 17:31

Csodásan vívtál csatát és méltán nyered meg a háborúdat drága Szilvi, szívet hagyok szeretettel. Piroska

gypodor2018. november 14. 08:27

Remekül megírtad! Szívvel
Gyuri

ereri2018. november 13. 19:11

Igazad van Lívia! Temetkezhetünk végtelen önsajnálatba, vagy tűzhetünk ki új, az élethez méltó célokat. Gratulálok és nagy-nagy szívet hagyok - szeretettel, tisztelettel: E. E.

editmoravetz2018. november 13. 17:50

Drága Lívia!

Mély érzés, nehéz, fájdalmas szakítás!
Mégis sikerült!
Szívvel-szeretettel gratulálok, itt hagyom szívemet: Edit /12./

montor2018. november 13. 10:58

Igen, nem szabad a lélekölő boldogtalanságban
megrekedni, új célok kellenek!
Tetszik az elhatározás és a vers!
Szívvel: Eszter

GreyMouse2018. november 12. 20:47

Kedves Lívia!

''Oly sokáig hagytam, hogy megigézz,
Már azt hittem, szükségem van rád.
De kérlek, most menj! Vissza se nézz,
Undok, magányos boldogtalanság!''

Rengeteg minden benne van ebben a versben, szerencsére a remény is. Ha tudjuk, hogy magunk mögött kell hagyni valamit és el is indulunk, akkor úgy hiszem ''előrébb'' jutunk. Remek vers. Elismerésem hozzá.
Tisztelettel: GéeM.

donmaci2018. november 12. 18:45

Szomorú versedet szívvel olvastam_ Józsi

kokakoma2018. november 12. 16:31

Versedben benne van a fájdalom, a remény és a düh. remek vers. Szívvel János

1-9-7-02018. november 12. 16:20

Szomorú élet versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok és szebb napokat kívánok Anikó

anci-ani2018. november 12. 15:21

Szomorúság és ráeszmélés, ami megváltoztatja az életet... Remek vers lett kedves Lívia!
Gratulálok szívvel, Szertettel:
Anci

Pflugerfefi2018. november 12. 15:19

Livia!
Megtalál a boldogság, csupán kitartónak kell lenni!
Szivvel gratulálok őszinte soraidhoz!
Feri.

Golo2018. november 12. 14:37

Szeretettel gratulálok versedhez: Radmila

JohanAlexander2018. november 12. 12:37

Lívia, nagy első szívet hagyok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom