Szerző
Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

A. H. Mittermann

A lélek útjai

A lélek szerelme űz az erdő járatlan útjain,
kidőlt fákon át, szúrós indák között.
De lám, tisztul az út,
az égbenyúló sziklafal tövében óriás bükkök tartják az ég-kék kupolát,
a természet temploma ájtatos csenddel fogad.
Ámulva bámulok, de rám az éj sötétje borul...
...A műtő felső sarkából még látom:
az asztalon a doki testemmel küzd,
nem tudja még: hiába már...
Engem a vakító fény magával ragad,
egy csodás dimenzióba érkezem:
itt minden fényes, mint a polírozott ezüst,
a fák, a bokrok, a fákon, bokrokon a levelek.
Egy ragyogó női fény-alak fogad:
őrző angyalom, ki annyi éven át vigyázott rám.
Ajka nem mozdul, mégis érzem, üdvözöl.
Itt minden lélek kortalan, nincs idő, mi a testet falja fel,
szelíden várják az új testben a feltámadást.
Szilárdan hiszem: sok földi év múltán új testemben,
lelked új testével találkozom,
nászunk éjszakáján a házunk felett a sarki fény felragyog.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


A.H.Mittermann(szerző)2018. november 9. 18:14

@gypodor: @Matyi87: @Motta A hozzászólásokat köszönöm, egyik sem nyers, vagy sértő, csupán őszinte és ez az értékük. A versek megértéséhez: Alaphelyzet egy idős úr szerető-szerelme egy nála jóval fiatalabb hölgy iránt. Ez akár egy banális történet lehetne, de ezt a nőt én nem csak szerelemmel szeretem, hanem ágy általam még át nem élt szeretettel is. Ezt a szeretetet én hétköznapi szavakkal nem tudom megfogalmazni, csak spiritualitás értelemben, ő az én lélek-társam, akivel, koromnál fogva, már teljes életet nem élhetek, csak majd egy közös újjászületés után, így most tüske nélkül elfogadom tőlem független élettörekvéseit. A spiritualitást sokan gyanakvással fogadják, azonban az alábbi cikk lényegét én már annak elolvasása előtt átéltem, így el tudom fogadni, Müller Péter is hasonlóra utal.
A lélektársak egymásra találásának spirituális útja – a duáltörvény szerint
http://impressmagazin.hu/lelektarsak-egymasra-talalasa/?fbclid=IwAR0xAwv9ERP6D2Eora26GSXegDTDZfPSzl-F_9mdcQo485ZWrdrkfewavkg
“…….. Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az “idő gyógyít”, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban – ha valóban szeretünk – nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben … Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk.” Müller Péter
A halál utáni életnek már irodalma van, sokan elmondták és dokumentálták is, hogy a klinikai halálból visszatértek pontosan elmondják, hogy látták kívülről saját testüket, hogy mi történt testükkel, a dokik mit tettek. Ezt nehéz elfogadni, de már Bagdi Emőke is utalt rá, hogy létezik egy dimenzió, amit érzékszerveinkkel képtelenek vagyunk felfogni. A halál utáni élmények általában a fényben eltűnéssel érnek véget, a csillogó levelek, a fény alak egy korábbi álom-élményem, így mondhatjuk kitalációnak is.
A három verset valóban lehet füzérnek nevezni, három pillanatkép egy történetből, aminek így az elejét se a végét nem lehet látni, zsinórja egy halálon túlnyúló szerelem. Megfogalmazása lehet nehezen érthető, mert én verset írni csak fokozott, múzsa-függő érzelmi állapotban tudok, utólag nem rendezem, faragok hozzá ütemet, rímet, mert akkor már eredeti érzelmét veszítené el. Nem tudom mikor, vagy lesz-e újabb vers, mert a múzsám nélkül valóban semmi vagyok.

Motta2018. november 9. 15:03

Szép versedet szivvel olvastam
Motta

Matyi872018. november 9. 09:38

Kedves Mittermann!
Egyetértek Gyuri hozzászólásával. Erős gondolatok, de keveredés van benne, és az ember elveszti a fonalat. Nem tudhatjuk természetesen, mi a pontos ok, érzés, ami kiváltotta így ezeket a hullámzó sorokat. Mint az ember a halál után, újjaszületik, és ezt így akartad szemléltetni, ha az emberre rátalál az igaz szerelem, olyan érzést kelt benne, mintha újjászületne? Elnézésedet kérem, ha rosszul látom, vagy ha nyers voltam.
Érdekelne a többi versed is, mától figyelőmben vagy.

Üdvözletem,
Mátyás

gypodor2018. november 9. 06:09

A Nem tudhatom én, a Lélek szerelme ás a Lélek útjai című verseid adott, egyedi stílust képviselnek ,s mégis egységnek tűnnek.Egy sejtelmes versfüzérnek, melynek még nincsen eleje és vége. Bár a zsinór a szerelem,
ennek erősségét azért nem érzem, mert elnyomja azt egy szürrealista halál feletti állapot látomása. Nehéz megfogni a versed vezérfonalának elejét-végét, hogy szét ne guruljanak a sor''gyöngyök''. Nem véletlen, hogy az olvasóid zöme nehezen fér hozzá(d, s ) gondolataidhoz.
Szeretettel
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom