Szerző
Krár Boglárka

Krár Boglárka

Életkor: 17 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 217 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Krár Boglárka

Teremtett tehetetlenség

Még mindig hiányzol

Szerettelek.
Három éve, hogy valahol a nagyvilágban
A neved az idő koptatja meg.

Nevettünk.
Mindaz, amit együtt tehettünk,
A legboldogabb volt. Szerettünk.

Az a temérdek csillag fenn az égen
A te neved suttogja éppen.
Fagyos, őszi éjszakámon
Ha szememre nem jön álom,
Suttogva kérlek,
Hadd tartozzak én is az égnek.

Sírtam.
Amikor karomban utolsó levegőd elhagyta a földi léted,
Azt hittem, helyben én is meghalok... és tényleg.

Mióta nem vagy velem, minden más.
Rosszabb sokszor, mint hazug látomás,
Mi utólag fáj az embernek.
De ez legalább élni tanít meg...

2018. október 27., 3 éve, egy hete és egy napja átkozom a napot, hogy nem tehettem semmit.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572018. november 9. 08:09

Szomorú , gyász versed Boglárka
Szívvel olvastam
Feri

Martonpal2018. november 8. 21:38

Szép sorok!
Szívvel olvastam...attila

Motta2018. november 8. 19:42

Fájdalmas, szép versedet szívvel olvastam
Motta

SargaNarcisz2018. november 8. 19:07

Máris tettél valamit: megőrzöd egy ember emlékét a lelkedben és a versedben. Szívet hagytam, N.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom