Lehelet egy késő őszi szerelemről
Barnulnak a falevelek, hajad színére
Hajaz az árnyalat, ahogy sétálsz a fák alatt,
Rugdosod az avart, kissé zavart,
De vidám vagyok végre.
Boldog, mint az újszülött borjú,
Hisz éltetsz szemed világával,
Késő őszi nappal
Is mondhatom: láv jú,
Mondhatnám, ha szeretnéd,
Ha végre itt lennél,
Talán, ha léteznél.
Együtt rugdosnánk a leveleket,
De nélküled nem lehet.
Erről szól e késő őszi lehelet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
JohanAlexander2018. november 6. 15:15
Dániel, gratulálok!
gypodor2018. november 6. 12:00
''Együtt rugdosnánk a leveleket,
De nélküled nem lehet.
Erről szól e késő őszi lehelet.''
Szépen megírtad! Gratulálok (2.)
Gyuri
ArnyekEsFeny2018. november 6. 11:04
(1) Mondhatnám, ha szeretnéd,
Ha végre itt lennél,
Talán, ha léteznél.
nagyon szép ahogy magára a szerelemre vársz...
Árnyék és Fény