Szerző

Crystalknight

Életkor: 16 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 201 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. október 24.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Crystalknight

Hogyan lett Hélioszból napisten?

Fönt az Olümposzon
volt egy házaspár.
Veszekedés nem volt sok,
két ideális társ.

Nevük az van, bár
azt kimondani nehéz.
Theia, Basilia,
nyelved törik belé.

Beletörik avagy sem,
szerettek volna gyereket.
Lett is szép s egészséges,
Liosz lett a neve.

Ám Lioszt, mint a többieket,
valahogy kell hívnod.
"Hé, Liosz!" - megszólítva így lett,
becses neve így lett Héliosz.

Így cseperedett hát a kis Héliosz,
és minden érdekelte.
Mindent kergetett, elfogott,
majd megunta s elengedte.

Hogy ne unjon meg mindent,
keresett hát egy hobbit.
Hirtelen megragadt valami a fejében,
hogy ő meg fog tanulni furulyázni.

Igen ám, de az Olümposzon?
Hol találni ott furulyát?
Ugyanezt tette föl Héliosz,
de válaszul semmit kapott csupán.

Gondolkodott, majd eszébe ötlött:
lakik a vulkán mélyén egy isten, ki morcos.
Mindig vasat üt az öreg ökör,
kit úgy hívnak Héphaisztosz.

Fel is kerekedett hát Héliosz,
meglelte a vulkánt,
benne az öreg kovácsol,
s elkezdte mondandóját.

De be sem fejezhette,
hiszen a kovács leállította.
Itt aztán neki senki se fecsegjen,
hogy ilyen meg olyan furulyát akar.

Így vagy úgy, addig könyörgött,
míg az öreg kovács meg nem unta,
s hogy megszabaduljon a kölyöktől,
elkészítette a furulyát fával.

Ám, hogy fémből hogy lett fa,
azt ne tőlem kérdezzék.
Egy kovács, aki lakik a vulkánban.
Egyébként meg isten, miért ne tehetné meg?

A kis Héliosz örült ám!
Ám ahogy belefújt a hangszerbe,
borzalmas hangot adott ki,
még dobhártyája is megrepedt.

Gondolta, elcseréli valakivel,
ha már ő nem ért hozzá.
Lement hát megnézni a Földet,
hátha ott több sikerrel jár.

Talált is a puszta közepén
egy fa árnyéka alatt.
Ott pihent egy juhászlegény,
torkán csúszott éppen le egy falat.

Ahogy közelebb ért, meglátta:
két szeme helyén csillag ül.
Tátva maradt a szája,
a vére ereiben meghült.

Odament hát hozzá,
s felajánlotta a furulyát,
cserébe egy dolgot ad a juhász:
szemének egy csillagát.

Belement hát a legény,
s odaadta szeme csillagát.
Könnytől törölgette azt a szemét,
így lett hát a csillagszemű juhász.

Hélioszt elbűvölte a csillag,
s elhatározta, ezt fogja gyűjteni.
Szerzett hát egy dobozkát,
abba tette a kincseket.

Sarkcsillagot elrakta,
Esthajnalt tartotta legszebbnek.
Akkoriban sokat gyűjtött,
csak mert megtehette.

Mégis egy nap felnézett,
már nem az esti, hanem a nappali égre,
s ott észrevette végre
élete legnagyobb kincsét.

Nem tudta bár, mi az,
s mivel fiatal volt, nem túl kreatív.
Így hát ő nevezte el annak,
hogy sárga, fényes izé.

Nos, ez a sárga, fényes izé,
polgári nevén a Nap,
az égen volt a helyén,
s kerek volt, mint egy mag.

Héliosz már gyűjtötte volna be,
mint legfényesebb trófea,
s legnagyobb is mind közül, de
rákiáltott a gőgös Nap.

Az isten először csak meghökkent,
majd bátorsága elszállt,
ám végül erőt vett,
s elmondta szándékát.

A Nap, bár láthatóan ingerült,
Héliosznak ajánlatot tesz:
ő a dobozba berepül,
ha párbajban legyőzi egyszer.

Kis hezitálással ugyan, de elfogadta.
A "harc" nem nyúlt hosszúra.
Nem harc volt az, hanem pillanat.
Héliosz a győztes, a vesztes a Nap.

De őszintén, mit vártunk? A Nap?
Csak egy kerek, fényes valami,
semmit se csinál egész nap,
bár nem is tudna, igaz az is.

Héliosz meggondolásból úgy döntött,
a Napot avagy a nagy, fényes izét
mégsem teszi dobozba, mint egy börtön,
mint alattvaló, fogadja őt bé.

Nos kedves hallgató,
ha eddig jól figyelt,
s ha nem egy telefon-nyomkodó,
ki semmire sem figyel,

most már tudhatja,
hogyan lett Lioszból,
ki már nem gyűjt csillagokat,
a fény istene, Héliosz.

Székesfehérvár, 2018. szeptember 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2018. november 21. 23:24

Olvastato, jol megirt versednel szivvel idoztem. Maria

Zsuzsa03022018. október 25. 06:29

Remek és humoros versedet szeretettel, szívvel olvastam. Kellemes őszi napokat kívánok: Zsuzsa

sarahwyard972018. október 24. 20:32

Gratulálok ehhez a vershez, humoros és kellemes, jó volt olvasni, tetszett!
Judit

Crystalknight(szerző)2018. október 24. 20:17

@Metta: @donmaci: @feri57: @ereri: @Bogsika:

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!

❤❤❤❤❤

Metta2018. október 24. 20:00

Remekeltél!
Nekem nagyon tetszett!
Szívesen időztem versednél!
Margit

donmaci2018. október 24. 19:48

Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok: Józsi :)

feri572018. október 24. 16:35

Igen, nagyon szép humoros alkotásod nagyon tetszett, nagy élmény volt olvasni.
Óriási Szívvel jelöllek kedvencnek.

Crystalknight,mától figyelőmben követem tovább verseid(remélem te is)
nagy szeretettel várlak én is a versemnél.
Poéta baráti szeretettel várlak.
Üdvözlettel
Feri

ereri2018. október 24. 15:40

Szórakoztató és olvasmányos írásod mellé nagy-nagy, biztató szívem helyezem - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Bogsika2018. október 24. 15:34

Tetszett :Tünde

Crystalknight(szerző)2018. október 24. 15:26

Először is szeretném megköszönni, és egyben ajánlani is eme verset Cili néninek, a magyar tanáromnak, aki nélkül sohasem készült volna el, és aki ha nincs, nem írogattam volna este 10-től éjfélig ezt a pontosan 124 sornyi verset, hiszen az ő általa feladott házi apropójából írtam meg.
(Az előbbi sorokban semmiféle irónia nincs becsempészve, még nyomokban sem, tényleg élveztem a vers megírását, Cili néninek pedig ezt küldeném: ❤)

Másodszor önnek, az olvasónak szeretnék köszönetet mondani, hogy végigolvasta, és ne adj Isten még tetszett is. Egyeseknek túl sok ideje van...
(Ezekben, főleg az utolsó sorban, VOLT irónia 😅)

Utoljára pedig azoknak szeretnék köszönetet mondani, akik végigküzdötték magukat ezen hozzászóláson!

Úgyhogy... mindenkinek legyen NAGYON szép napja!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom