Lakatos László

Miattad

Miattam

Most mondjam azt,
Hogy miattad van minden?
Hogy miattad nem tudok mással lenni?
Mert reményt adtál,
És nem kaptam semmit?
Hogy éjszakánként veled álmodok?
Hogy amikor felébredek,
Téged kereslek mindenhol?
Hogy beléd szerettem egy este alatt?
Vagy mondjam azt, hogy te vagy az ok, amiért átvészelek minden napot?
Hogy azt szeretném, hogy te legyél egyszer a gyermekeim anyja?
Hogy haragszom rád, amiért eldobnál egy taknyosért?
Hogy egész éjjel téged néztelek?
Hogy imádom, ahogyan alszol?
Hogy gyönyörű vagy akkor is, ha sminkkel az arcodon elfolyva - és kócos hajjal ébredsz?
Hogy imádom, amikor felkelsz - és máris éhes vagy?
Hogy szeretem a vidámságod?
Hogy szeretem, ha hisztis vagy?
Hogy szeretem, ha elmerengsz?
Hogy szeretem, ha rám mosolyogsz?
Hogy szeretem, mikor a legegyszerűbb dolgok is csak későn esnek le neked?
Hogy imádlak megnevettetni?
Hogy imádom azokat a gyönyörű szemeidet?
És hogy imádnám, ha te is így érezném irántam?
Én mindent szeretek benned.
Tényleg mindent!
Tudom, te nem szeretsz engem,
És ez idegbeteggé tesz,
Legszívesebben kitépnélek a szívemből,
De úgy érzem, hogy ez még nem megy...
Darabokra törtem,
Mikor láttalak mással téged,
Azt éreztem, gyilkos leszek,
Ha meglátom még egyszer, hogy az a srác ölel!
Inkább kimentem,
És kitört belőlem minden érzés,
Írtam neked egy verset,
Olvasd el, ha én már nem lennék.
Leírtam neked mindent,
Mit irántad érzek,
Remélem, rájössz,
Hogy ez a srác nemcsak kihasználni akart téged!
Belefáradtam, elengedem a kezed végleg, ha mégis szeretsz,
Az élet majd visszavezet...
Lehet, addigra késő lesz,
Egyszer én is megtalálom a boldogságom,
Elfelejtelek örökre,
Viszlát, drágaságom!!!