Lakatos László

Bevalljam?

Bevalljam,
Hogy szeretlek téged?
Elmondjam,
Hogy ölni tudnék érted?
Utálom, ha mással látlak,
Utálom, ha más rád néz,
Utálom, ha mással táncolsz.
Igen, féltékeny vagyok,
Mert félek,
Hogy elvesznek tőlem,
Tudom, hogy kapnál jobbat,
Mint, mint én, de senki nem szeretne Téged jobban, mint én!

Ülök az ágyon,
Itt alszol velem szemben,
Olyan gyönyörű vagy,
Ezt eddig észre se vettem.
Lehet, most barátként nézel rám,
De hamar rájössz majd,
Hogy ez a srác tényleg imád,
Mert amit érzek,
Az nem múlik el egyhamar,
A szívemben már csak te laksz.
Talán hamar eljön a nap,
Mikor bevallok neked mindent,
De addig
Csendben szeretlek téged,
Ha kell,
Lehozom a csillagos eget,
Csak fogd meg a kezem.
Nálad nincs jobb nő,
Akit szerethetnék,
Ha rám bíznád a szíved,
Én örökké veled lennék.

Imádom,
Ahogy rám nézel,
Leveszel a lábamról,
Amikor becézel,
Remélem,
Egyszer bátor leszek,
És bevallom neked az érzéseimet,
Ha nemet mondasz,
A szívem kővé válik,
És nem dobban újra másért.
Ha megfogod a kezem,
Boldog ember leszek,
Mert tudni fogom,
Hogy az én kincsem a legdrágább
A föld-kereken!