Szerző

Gieszinger Csongor

Életkor: 33 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 92 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Gieszinger Csongor

Az is

Megfordult a fejemben, hogy a Napon átmászok.
Fekete-fehér létrán - boldogan szundikálón.
A közepén végül megállok, s "Hahó"-t kiáltok.
Lopott szavakra vár kíváncsi, kék pillantásom,
Kezemben gyűrött, szép prométheuszi világok:
Végtelennek tűnő, kietlen, csúszós hegyláncok,
Kudarcra ítélt, gyönyörű, feneketlen álmok.
A közepén végül felállok, s vadul kiáltok:
Nézd, látomáson állok! Nézd, hoztam neked lángot!
Örömöt, vágyat, életet, sok-sok hazugságot!
Hát fogd a nyamvadt lángod, sötétség hajt létrámon!
Az is tied lehet, amit súg az összes álom,
Az is tied vele, amit reménytelen vágyok.
Én szunnyadnék, s elásnám árnyékos valóságom,
Hat láb mélyen sóhajtozzon minden édes álmom!
Neked adom a lángot. Vele derűs halálom,
Én legyek semmi, miután a Napon átmászok!
Hogy lopott szavakat találjon űr pillantásom,
Hogy a Hold közepén háljon, s jó reggelt kívánjon.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom