Megmutattad nekem
Eddig halott voltam,
Egy érzés miatt, mi szívemet nyomta.
Egyszer adatott meg nekem a szerelem érzése,
De el kellett válnom tőle végleg.
Azt hittem, szívem örökké bezárva marad,
Úgy éreztem, könnyem soha nem apad.
Fájt minden lélegzetvétel,
Azt hittem, szerelmet már soha nem érezhetek.
Mikor életembe jöttél, megváltozott minden,
Megtöltötted szívemet fénnyel.
Újra megdobbant a szívem, s ez jó volt,
Köszönök neked minden bókot.
Mostanra eltűntél életemből,
De hálás vagyok, hogy feltártad szívemet.
Neked köszönhetem, hogy újra élhetek,
Megmutattad nekem, hogy még érezhetek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
jade10232018. szeptember 15. 08:17
Kedves Barbi!
''Mikor életembe jöttél, megváltozott minden,
Megtöltötted szívemet fénnyel.
Újra megdobbant a szívem, s ez jó volt,
Köszönök neked minden bókot.''
Fájdalmában is nagyon szép alkotás!
Szívvel,szeretettel!
Margit
feri572018. szeptember 15. 07:06
Nagyon szép vigaszversed átérezhető szép alkotás.
Nagy Szívvel jelöllek kedvencnek.
Barbara,Mától a Figyelőmben követem tovább verseid(remélem te is)
Nagy Poéta szeretettel várlak én is a verseimnél,tisztelettel, nagy elismeréssel.
Üdvözlettel
Feri
ereri2018. szeptember 14. 19:04
Lélekérintő, őszinte és hiteles fájdalommal átitatott és mégis hálatelt soraid mellett nagy-nagy szívem és elismerésem hagyom kedves Barbi - szeretettel, tisztelettel: E. E.