Szerző
Vezekényi György

Vezekényi György

Életkor: 54 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 92 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vezekényi György

4. Levél Ken Y. Veizenek

Drága barátom, Ken,
az sem érdekel, hogy élsz-e,
vagy már végleg elkoptattad magad,
csak a kukorékolásod nem hallottam rég.
Nahát,
nahát!
Én szótlan ülök egész nap, a tv-t bámulva és gondolkozva,
hogy minek is folytassak bármit,
még a képzelet is fáraszt, már nem vagyok a régi,
na ilyen közhelyeket tudok leírni,
de bezzeg, amikor még én is kukorékoltam és nyerítettem
ágaskodva, mint egy villám felé rúgkapáló ló
a borús pusztán, ami akkor még nagyszerű volt,
de ma már nem érdekel semmi, csak öngyújtózgatni
jár belém a lélek, de a feleségem nagyon hiányzik,
és Krisztina, aki legutóbb úgy elsietett innen,
hogy a telefonom magától törölte a számát,
de sebaj,
sebaj,
úgy tűnik, én mindent túlélek, és talán mindenkit,
nem tudom, hogyan csinálom, de a végeredmény végzetes,
főként rám nézve.
Nahát, Ken, úgy hiszem te is befutottál már az ötvenesek közé,
és fájó derékkal és növekvő lustasággal
szemléled azt, amit eléd rak az élet,
mert tetszik vagy nem, nem kapsz mást,
de ez van velünk,
már egyáltalán nem vagyunk fiatalok,
mert kívül-belül őszülünk meg,
hiszen mi ittuk és isszuk az életet,
tudom, mert azt pisálom a műanyaghordó mellé a kókadó növényzetre,
de minél többet iszom, annál szomjasabb vagyok,
pedig csak hideg csapvízre vágyom,
na, de mindegy,
mindegy,
egyszer talán abbahagyhatom
mind az ivást, mind a pisálást, hiszen
a kukorékolást és a nyerítést is abbahagytam,
hát akkor ez is menni fog,
és akkor csak egy kis sivatag lesz bennem az élet,
és porrá leszek, mert porból vétettem.
Látod, Ken, nincs is olyan sok megválaszolatlan kérdésünk már,
csak az, hogy mikor dőlnek ránk a díszletek,
s temetnek maguk alá,
s majd óvatosan ott felejtjük testeinket, jó, Ken?!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bogsika2018. szeptember 11. 07:30

Tetszett a versed :Tünde

norabora2018. szeptember 10. 14:48

Soha nem olvastam ilyen levelet, meg sem tudom mondani, hogy mi fogott meg benne, de tetszik:-) Gratulálok, hogy ilyen formában örökítetted meg az öregedéssel járó, kiégéstől való félelmeket.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom