Szerző
Vincze Szabolcs

Vincze Szabolcs

Életkor: 34 év
Népszerűség: 139 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 181 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. augusztus 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (27)

Vincze Szabolcs

Halvány emlékek

Gondoltam, nekikezdek egy új versnek,
Írok, amiről mostanáig senki.
Az ihlet úgy tűnt el, ahogy megjelent,
Ez ellen sajnos nem tudtam mit tenni.

Írjak, amiről mások is előttem?
Osszam meg közhelyek végtelen sorát?
Azt a poént már amúgy is ellőttem,
Saját főből kéne haladni tovább.

Írjak a nyomorról, amiben élünk?
Írjam le szívem keserű fájdalmát?
Mondjam, van miért bíznunk és remélnünk?
Hazudjam egy szebb kor boldog hajnalát?

Írjam, hogy nem vonul délre a fecske?
Vagy, hogy tavasszal nem lesz hóolvadás?
Hogy minden legénynek jut majd menyecske?
Írjam, hogy holnaptól nem lesz több lopás?

Írjam, hogy békében, boldogan élünk?
Írjam azt, hogy majd Isten megment minket?
Ha a halállal farkasszemet nézünk,
Akkor pedig majd tagadjak le mindent?

Nem fogom. Na, de akkor miről írjak?
Írjak az esőről? A csillagokról?
Ha te sem mersz, én mégis miért bízzak?
A Sors kegyes. Tán már holnap kárpótol

Mindazért, amin keresztülvitt eddig.
Nem tudtam én sem, hogy ilyen az élet.
Egy csoda kéne. Más itt már nem segít...
Formalinban úszó, halvány emlékek...

Andornaktálya, 2012. augusztus 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Seelensplitter(szerző)2018. október 1. 09:24

@stapi: Ja, hogy... azért túlzásokba ne ess. :)

Mindenesetre megtisztelnek szavaid.

stapi2018. október 1. 05:04

@Seelensplitter: Talán rosszul fogalmaztam. Talán csak nem értettél meg. A vákuum pozitív dolog. Az szívja be a lényeget. Sajnos olykor a lényegtelent is. De nálad az előbbi dominál. Sajnos jobban nem tudom kifejezni magam. De majd egyszer felnövök ám! :)

Seelensplitter(szerző)2018. szeptember 26. 14:59

@Hero: Köszönöm, hogy itt jártál.

Hero2018. szeptember 26. 13:09

Szép vers! ..arról miről lehetne verselni :D

Áldással!
Roland, az igazi BakkerFrédi :)

Seelensplitter(szerző)2018. szeptember 3. 22:56

@Gebics: József Attila... Állítom, minden idők legjobb költője volt. Az ő művészete áll lelkemhez leginkább közel. Talán még a spleen is, bár abban még nem mertem kipróbálni magam.

Igen, azt hiszem, fejlődni csak úgy lehet, ha az ember végig mássza a létrafokokat. Az a gond, hogy vannak, akik megragadnak egy bizonyos szinten, és azt hiszik, az a csúcs.

Gebics2018. szeptember 3. 22:49

''Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.''
(József Attila - http://epa.oszk.hu/00000/00022/00555/17330.htm )

Versedről valahogy ez jutott eszembe. Kellenek a megállók, ha a költő olyan szerencsés, hogy nem hivatásos.

ereri2018. szeptember 3. 19:49

Kedves Szabolcs! Remek zárógondolatod mellett nagy-nagy szívem - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Seelensplitter(szerző)2018. szeptember 1. 17:31

@stapi: Nem hiszem úgy, hogy a vákuumban végeztem volna... Sokkal inkább leírtam az alapvető problémákat a kortárs költészetről és társadalmunkról. Aztán a végére némi önsajnálatot is belecsempésztem...
A vákuumban csak üresség van.

Köszönöm, hogy itt jártál.

stapi2018. szeptember 1. 16:09

Jó hosszú, de izgalmas létrán értél végül a vákuumba... De milyen ez a vákuum? Hát tele van vákuummal, kérem szépen! Gratulálok! :)))

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 31. 21:20

@111111: Megtisztel látogatásod.
Köszönöm.

1111112018. augusztus 31. 19:06

Kiváló vers a '' tanácstalanságról'', a tépelődő soraid a morfondírozás átérezhető képeit vetítik elő, csodás szerkezetben írtál, most is szívesen olvastalak. Piroska

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 29. 10:02

@Emese66: Köszönöm.

Emese662018. augusztus 29. 02:52

Nagyszerű! Gratulálok!

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 25. 19:47

@kicsikincsem: Köszönöm szépen.

kicsikincsem2018. augusztus 25. 18:37

Szívvel gratulálok
Ilona

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 24. 14:18

@church73: Nagyon jól tudtam, miről írok...
Igazából az a rész csak az ellenség megtévesztése. :)
A fő téma a kortárs művészettel szembeni kritika, majd némi aktuálpolitika. Mindez 6 évvel ezelőttről. Arról meg nem én tehetek, hogy ennyi idő alatt sem változott pozitív irányban semmi.

church732018. augusztus 24. 12:02

@Seelensplitter: Basszus, mekkora verset írtál arról, hogy épp nem tudsz írni! :)
Nagyon jó az egész, és a zárás pazar! Nagy grat'!
Barátsággal: Zoli

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 23. 18:45

@Elmenni: Ugyan, ugyan...
Köszönöm, hogy felém jártál...

Elmenni2018. augusztus 23. 17:42

Mély tiszteletem és egyetértésem :) Uram!

Szívvel
Ém

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 22. 21:46

@szurkevirag: Köszönöm elismerő szavaidat. Nem hinném, hogy alulértékelem, bár van bennem egy erős önkritika. De úgy vélem, aki önmagával szemben nem tud kritikus lenni, az másokkal szemben sem lehet az. Én pedig, nos, előszeretettel kritizálok, ha van mit.
Hat éves történet. Azóta sok víz lefolyt a Dunán...

szurkevirag2018. augusztus 22. 21:24

Jó ez versnek is, aki tényleg tud alkotni ne értékelje alul magát. Érthetően írsz, szépen megtartasz egy formát - mikor mennyire feszeset választasz, de azt tartod - és mindenképp eredeti. Mi ez ha nem vers? Én élveztem és értékelem.

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 21. 13:07

@Olga75: Kedves Olga!
Ahogy lentebb is leírtam, egyáltalán nem tipródtam, nagyon jól tudtam, miről írok. csupán ''az ellenség megtévesztése'' okán maradt az elején az a versszak.Ha kicsit visszaolvasol a kommentekben, minden kérdést megválaszoltam.

Olga752018. augusztus 21. 10:19

Tetszett a versed, különleges lett s annak ellenére, hogy ''tipródtál'' miről is írj, nagyon jól sikerült filozofikus mű sikeredett ki belőle.
Szívvel: Olgi

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 21. 10:11

@editmoravetz: Kedves Edit!

A látszattal ellentétben nagyon is jól tudtam, mit írok. Egyrészt egy kis társadalmi fricska, a magukat hatalmas költőnek tartó kontárok ellen való felszólalás (én soha nem merném költőnek nevezni magamat), majd a harmadik versszaktól az ötödik versszak végéig kő kemény aktuálpolitika. Aztán az utolsó két versszak a politikai helyzetre és a szerelmi - és társadalmi életem katasztrofális helyzetére történő utalás.
Az utolsó sorban pedig egy közhely található, kissé átfogalmazva:
''Régen minden sokkal jobb volt''.

Hat éve... Számomra nem is volt oly nagyon rég... Lassan betöltöm a 33-át, 5 éves koromban kezdtem el írni (28 éve). Akkor még elhittem, hogy egyszer majd nagy költő leszek. Most már csak azt mondom, írok, van, aki olvassa, amit írok, de nem ettől költő valaki.
Megtiszteltél a leírtakkal, örültem nagyon, hogy van valaki, aki nem 2-3 szóval intézi el a ''kritikát''.

@Szinci: Drága Szinci, Kedves ''Szomszédasszony''!
A ''Minek írjak,'' kérdés, ha egyszer felmerül, na, ott kell abbahagyni, végleg. Sokszor én magam sem tudom, miért írok, de írok. Aztán az esetek 85-90%-ban a kukában végzi, mert nem érzem publikálásra méltónak. Igen, rengetegféle stílus van, a nagy katyvaszban megtalálni önmagunkat, egyedi, utánozhatatlan hangunkat a legnehezebb. próbálkozunk egyik irányban is, másikban is... aztán, a sok gyakorlás, a rengetegféle stílussal való ismerkedés egyszer csak létrehoz valamit, ami bennünk születik meg. Ettől lesz szép ez az egész. A téma lehet azonos, a szótagszám is egyezhet, használhatunk 14 sorban akár 14 azonos szót is (Sokszor játszottam régebben ilyen fejlesztő játékokat), akkor sem születik két teljesen megegyező alkotás.
Ahogy két teljesen egyforma kézíráskép sincs.

@feri57: @M.Laurens: Köszönöm.

@roseprincess: Na, nem ennek az alkotásnak tűnt el az ihlete, Alexa, Drága... Sok másiknak viszont folyamatosan az elmúlt 28 évben.
nem vers. Azt én nem írtam még egyet sem életemben... De rajta vagyok. Talán egyszer sikerül. ;)

@berenyi.klara: Nem hiszem, hogy ezt mondani kéne... De köszönöm a biztatást, elismerést.

@Golo: Köszönöm szépen. örülök, hogy a sorok közt átment a valós üzenet.

@JohanAlexander: Volt ott ötlet, volt ott ihlet, nem is kevés. csupán utalásképp szőttem bele mondandómba, a kortárs, magukat költőnek valló fűzfapoétákra való reagálásképp (Akkoriban Facebookon, itt-ott rengeteg olyan ember neve mellé került ki a ''költő'' szó, akik talán egy közhelyekből felépített négysorossal, ha rendelkeztek, esetleg plagizálással próbáltak hatalmas rajongótábort szerezni maguknak), illetve utalás arra is, hogy az elmúlt, akkor már 22 évben mennyiszer fordult velem elő az, hogy valamiért abban a pillanatban, mikor megszállt az ihlet, nem tudtam kiírni magamból, rá 5 percre pedig már nem volt a fejemben a téma, így nem írtam. Mostanában is csak megmutatja magát Ihlet cimboránk, kacérkodik a Múzsával... Aztán néha sikerül kézen ragadnom mindkettőt, máskor nem.

@Callypso: Az érzéseket elnyomni sosem szabad. Abba bele lehet halni.
Már hat évvel ezelőtt sem voltak rendben a dolgok. köszönöm, hogy itt jártál.

@gypodor: Olyat, amiről még senki, ahogyan még senki, amiért még senki - egyszerűen nem lehet. Mindent, mindenhogyan és mindenféle okból leírt már valaki más előttünk. Így az egyetlen, amit tehetünk, hogy saját , egyedi hangunkon szólalunk meg, nem akarjuk majmolni senki más stílusát (És itt nem a kötött versformák mellőzését hangsúlyozom, abban is lehet úgy alkotni, hogy az kizárólag ránk valljon. Sőt! Én kifejezetten szeretem a kötött versformákat).

Na, igen, rengeteg az epigon... talán mindig is jellemző volt, de régebben a művészek valahogy jobban kiszórták maguk közül a pelyvát.
manapság mindenki költő, mindenki festő és mindenki fotós... Ilyen világot élünk.
Én szeretek fotózni, de sem megfelelő felszerelésem hozzá, sem elég tehetségem, sosem nevezném magam fotóművésznek, vagy fotósnak.
Szeretek számítógépes játékokkal játszani, némelyikben egészen sikeres is vagyok, de sosem nevezném magam profi gamernek.
Így vagyok a költészettel is. 28 éve vetek papírra lírai alkotásokat, szeretem is a lírát, olvasom is, kritizálok is, mégsem merném magam költőnek nevezni, és egyetlen alkotásomat sem merném versnek nevezni.
''Azt hiszem, vers az, amelyet mind az alkotó, mind pedig az olvasó versként képes értelmezni. Amíg az alkotó nem tudja irományait műértékkel felruházni, amíg a szerző számára ezek csak lélekszilánkok, addig, mondhat bárki bármit, a szerző nem költő, és a papírra vetett gondolathalmaz nem vers.''
Köszönöm, hogy itt jártál.

gypodor2018. augusztus 21. 09:11

Hát igen: olyat, amiről még senki, ahogyan még senki, amiért még senki.... NEM KÖNNYŰ!
Minden alkotó egyedi - vagy epigon!Itt dől el!
Jó a vers! Szívvel
Gyuri

Callypso2018. augusztus 21. 08:51

Nagyon igaz és őszinte a költeményed, kedves Szabolcs! Olyan, mint amikor el van keseredve az ember, de elnyomja magában az érzéseit és csak tűr. Viszont egy idő után kicsordul a szívéből minden addig néma fájdalom és bánat. Nagyon szomorú, de igazán művészi a versed! Sok szeretettel, őszinte elismeréssel gratulálok hozzá! Legyen ragyogóan napsütéses, ihletben gazdag heted! (:

JohanAlexander2018. augusztus 21. 08:30

Kedves Szabolcs, ha ötlet nélkül így tudsz írni,
az ihlet elszégyelli magát, többé nem hazudhatja,
nincs veled.
Szívvel gratulálok!

Golo2018. augusztus 21. 08:08

Írjak a nyomorról, amiben élünk?
Írjam le szívem keserű fájdalmát?
Mondjam, van miért bíznunk és remélnünk?
Hazudjam egy szebb kor boldog hajnalát?

Kedves Szabolcs, kemény verset írtál nagy igazságokról. Minden elismerésem: Radmila /13/

berenyi.klara2018. augusztus 20. 22:14

Nagyon tetszik!
''Vers az, amit mondani kell''(Kányádi)-és a tied, az vers. Szívvel:Klári

roseprincess2018. augusztus 20. 21:22

''Az ihlet úgy tűnt el, ahogy megjelent,''
Ahhoz képest elég kerek kis versecskét dobtál össze 🙂
Szívvel olvastalak most is!

M.Laurens2018. augusztus 20. 20:43

''Írjak az esőről? A csillagokról?
Ha te sem mersz, én mégis miért bízzak?''
---
Fogadd őszinte tiszteletem és elismerésem soraidért.
/ Miklós /

feri572018. augusztus 20. 20:24

Nagyon szép sorok Szabolcs
remek versedhez, Szívvel gratulálok
Üdvözlettel
Feri

Szinci2018. augusztus 20. 18:34

Kedves Szabolcs !Sokszor tényleg így vagyunk vele, ahogy versedben is felveted a témát, miről is írjunk.Sokszor azt hiszi az olvasó, ha személyes verset írunk, az csak rólunk szólhat, pedig ez nem mindig így van.Nálam legalábbis nem, de lehet másnál sem.Amiket felsoroltál versedben valóban úgy van. mindenki ír mindenről, akkor már én minek írjak. De sokféleképpen le lehet írni ugyanazt a témát színesebben, érthetőbben, értetlenül, vagy éppen agyon csicsázva.:-)Gratulálok gondolat menetedhez. Üdvözlettel szintén a szomszédból. szinci

editmoravetz2018. augusztus 20. 18:32

Kedves Szabolcs!

Lassan jutottam sorról-sorra. Hiszen valamennyien (úgy gondolom), küszködünk magunkban azzal, mit is lehetne szebbet, jobbat írni?
Szeretnénk kitárni a szívünket a világnak, reményverset írni - biztatni embertársainkat, de érezzük, tudjuk, csak az igazat és csakis az igazat szabad papírra vetni.
Közhelyek garmadája lát napvilágot - ezért azt elkerülni lenne érdemes.

Mikor elértem versed végéhez, megakadt a szemem a dátumon! Hat év! Istenem! Akkor én még el sem kezdtem az alkotást, álmodni sem mertem, hogy valaha születik akár csak egy versem is.
Nagy csoda kellett, hogy leírtam az első sorokat - s azóta úgy érzem, van mondanivalóm, melyet lehet, megszívlelnek az emberek, lehet, hogy félretolnak - de írok, írok - mert írnom kell.

Nem beszélek most versed formájáról - hisz e keresztrím kiemeli a gondolatiságot. Meg-megszakadó ritmusa maga az élet a buktatóival, akadályaival - botladozásainkkal; néha a reménytelenség elborító leplével.

Mégis - lám, megtaláltad az utat, igen! Ott vannak az emlékek, abból lehet meríteni a jövőképet!

Szívvel olvastalak - ne haragudj a hosszas eszmefuttatásért, de ezt váltottad ki verseddel belőlem! Érdemes volt elolvasni - többször is!!!
Köszönöm!
Szeretettel: Edit

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 20. 17:39

@dr.vegha: Többynire én is csak elkezdem, aztán majd lesz belőle valami. jelen esetben ez nem így volt... Vers? 5 éves koromban már voltak saját, papírra vetett gondolataim... Lassan itt vagyok 33, de még egyetlen verset sem írtam. verset... Olyat, mint Ady, József Attila, Petőfi, Csokonai...stb. ;)
Hiszem, hogy a vers nem itt kezdődik. Maximum törekedhetek arra, hogy verset írjak. De ahhoz még sokat kell fejlődni.

dr.vegha2018. augusztus 20. 17:19

@Seelensplitter: akkor a megtévesztés sikeres volt. Én egyébként a legtöbbször nem tudom, hogy mi fog kisülni a versből, tehát írás közben ''kupálódik''. Van olyan versem, ami 30 év után is aktuális..sajnos.. :(

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 20. 17:11

@dr.vegha: A legelső betű leírásakor már tudtam, mi lesz belőle... Nem kellett kikupálódnia. Kár, hogy a 6 éves szerzemény minden betűje aktuális ma is, sőt, aktuálisabb, mint akkor volt.
@ervinbaksa1998: Köszönöm.

ervinbaksa19982018. augusztus 20. 16:24

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok!

dr.vegha2018. augusztus 20. 16:15

Remek! Csak kikupálódott a végére ez a Vers!
Attila

Seelensplitter(szerző)2018. augusztus 20. 16:14

@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen a szív mellett a hozzászólást is. Manapság ez egyre kevésbé divat. :/
hogy a valóság mennyire szomorú, azt mindenki döntse el maga (Szerintem is szomorú, hogy ide fajult a helyzet, pedig ezt az alkotást még 2012-ben, azaz 6 éve írtam). Én azért még bízom egy boldogabb, élhetőbb jövőben. Csak odáig eljutni lesz kegyetlen...

SzaipIstvanne2018. augusztus 20. 15:20

Kedves Szabolcs, elso szivet hagyom remekul megirt sors-versednel, ha lehet azt mondani egy szomorusagot leiro koltemenyrol, hogy remek. Maga a vers igen. Sajnos egy szebb kor boldog hajnalat talan hazudni lehet. Udvozlettel: Maria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom