Szerző
Izzy Beck

Izzy Beck

Életkor: 23 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 163 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. augusztus 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

kicsikincsem, Olga75, Seelensplitter, 1 láthatatlan tagunk

Izzy Beck

Péntek volt, tizenhárom

Bús keserűséggel telve
kel föl mostanság a Nap,
mindig siratja az éjszakát,
oly hamar elmúló gyöngyfátyol az,
melyet a Hold fest ezüstre.
Nem sírnak a fák.
Leveleik csak halkan suttognak,
élvezik a napok elmúló sugarát.
Este mézszínű ruhában táncolnak,
éjjel csillagok tavában mosdanak.
A keserű gyönyör ott pihen
minden ágon, minden lebbenésben,
mikor a szellő lágyan átkarolja
megfáradt derekát.
A simogatástól néha megremeg,
nem szokta a finom érintéseket,
annyit szenvedett a múlt árnyaitól,
melyek csak bántották.
A felhők táncát figyelem.
Ahogy puhán lejtik, lassú keringő...
a fájdalom csorgása eláll,
mintha a vér már kifolyt volna testéből.
Elhalványult léte nem izgatja.
Minden csak múló tünemény,
ahogy egy csónak leng a tavon,
mint rózsa. Ékesíti a feszült víztükröt.
Arcát nézi benne a Nap.
Oly mohón ittam szavaid.
És lebegtem a semmiség
puha ölében, mint gyermek,
ki előtted voltam, és felnőtté tettél.
Olyan ez, mint a születés.
A magzat nem akarja, sír,
mikor el kell hagynia anyja testét.
Sírtam én is, mikor ezt tetted velem,
de nem mondtam el,
nem láthattad könnyeim.
Már akkor tudtam, amit te csak sejtettél,
nem lesz ez ragyogó békemenet.
Ez szenvedély, égető láng,
mely belekapott húsunkba.
És óva intett tőle egy madár,
túl magasan repültem,
zuhanni kéne már.
Nem. Ez színtiszta fájdalom,
keserű remény, mézédes szenvedés.
Nem tudtam, mi a szerelem.
Nem volt előtted fájdalom,
nem ismertem a szenvedést.
Nyíló virág voltam,
készen rá, hogy leszakítsanak,
szinte vágyva, hogy talán ma,
talán végre meghalok,
és díszes üvegkoporsóba tesznek,
oly gyönyörű az elmúlás.
De te nem szakítottál le,
csak szirmaimat tépdesed.
Lassú és fájdalmas halál.
Minden nap csak egyet.
Szeret, nem szeret,
mormolod közben a mantrát...
Szeret, nem szeret... Szeret.
Talán. Napról napra.
Siratnak a pipacsok,
miért nem annak szültek,
kevés szirmom hamar halna,
nem adna neked, a jövőnek.
De a napraforgó sárga tollai
oly sokan vannak, mind egy-egy halál,
ahogy lassan múlik a fájdalom.
Szanaszét alvadt vértócsák hevernek,
már nem kell, hogy bántson,
mert mind elhullott,
és táncra kelt ezer szellővel,
kivéve azt az egyet.
Az utolsót.
A leglassabban azt tépted le,
és halk szóval súgtad,
mikor szádhoz emelted:
Szeret... Szeretlek.
És szívedre tűzted azt.
Mint halálom dátumát,
mind azt, ami maradt belőlem,
egy árva szirom,
mikor először csókoltál meg
azon az elátkozott napon.
Péntek volt. Tizenhárom.
Akkor öltél meg, mert te vagy a halálom.

2018. július 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Callypso2018. augusztus 7. 09:15

Már az első sortól magával ragadó, különleges hangulatú és művészien gyönyörű költeményedet csodás és nem mindennapi élmény volt olvasni, szállni vele! Sok szeretettel, őszinte elismeréssel gratulálok ehhez a gyöngyszemhez! Legyen ragyogóan napsütéses, ihletben gazdag heted! Szívből ölellek! (:

Seelensplitter2018. augusztus 4. 15:41

Kedves Izzy!

Nehéz, elgondolkodtató goth-romantika árad soraidból.
Totális őszinteség minden szavad.
Minden elismerésem a tiéd, és nálam is a nap verse.

Üdvözlettel: Seelensplitter

keva5262018. augusztus 2. 16:01

Nekem a nap verse...szívből gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom