Szerző
Marosi Róbert

Marosi Róbert

Életkor: 28 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 173 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Marosi Róbert

Sötétkék képek

Láttam együtt a fényt és a sötétséget,
De sosem láttam még olyan szép sötétkéket,
Egy képet, melyen a valóság volt,
Egy kép, mely kifizetett minden adósságot.

Nem érted? Akkor engedd el a féket,
Zuhanás közben nincsen mitől félned,
Egy világ tárul eléd, egy fénylő panoráma,
Ez is, mint a többi, egy élő melodráma.

A hajnali sóhajban tűnök én is lassan el,
Fény leszek, mely a sötét házakban nem gyullad fel,
Pislákoló neonfény, mindent a köd lep el,
Hogy éppen álmodom?! Az senkit sem érdekel?!

Vakon születtem, s némán hagyom el a Földet,
Csönded leszek, egy kötelék köztem és közted,
Mint egy mesének, ennek is vége lesz,
Már csak egy kérdés, hogy: kék-e ez.

Nem értheted, mit jelent a fény nekem,
Ködös elmém, múltam a végtelen,
Ne ítélj el engem, te névtelen,
Hisz látom a szemedet, hogy fénytelen.
Hisz látom, a szemedben ott a félelem.

Te is és én is ugyanúgy vártunk a jelre,
De nem jött, vagy nem láttuk? Tán el volt rejtve?!
Egy perc elég lett volna, vagy egy pillantás,
S lehet, így lenne most minden egészen más.

Soha nem volt kezdete, csak így alakult,
Hogy a szivárványból a kék kiszabadult,
Évek alatt vágyakból érzéssé átalakult,
A nehéz sóhajtól végre megszabadult.

Sötétkék árnyak sem fogják vissza tetteim,
Hogy merre is járok, soha nem tudják meg terveim,
Lépteim fektetnek nyolcasokat végtelenbe,
A nappal s az éj válnak eggyé minden értelemben.

Képek, nézed, nem érted, kérded: Miért tetted?!
Látod a kéket? Rájöttél? Végre megértetted?!
Megfakulnak a sötétkék képek,
S így alkotnak álmaink újra égszínkéket.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metta2018. augusztus 17. 08:36

Kedves Róbert!
''A hajnali sóhajban tűnök én is lassan el,
Fény leszek, mely a sötét házakban nem gyullad fel,
Pislákoló neonfény, mindent a köd lep el,
Hogy éppen álmodom?! Az senkit sem érdekel?!''
Nagyszerű,igényes alkotás!
Szívvel,elismeréssel gratulálok!
Margit

JohanAlexander2018. július 28. 08:54

Róbert, nagyszerűen írsz!
Szívet hagyok!

SzaipIstvanne2018. július 28. 00:13

Kedves Robert, verseid nem egyszeri olvasasra szulettek. Valoban titok ovezi soraid, megertesehez tobb ido kell. Remek versed szivvel olvastam.
''Megfakulnak a sotetkek kepek,
S igy alkotnak almaink ujra egszinkeket.'' Kifejezo sorok, gondolatok. Gratulalok: Maria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom