Mikus Bea

Még nem késő

Flóra

Testvér, beszélnünk kell, most megint,
Zalán, róla kell szólnom újra.
Ez az ember alkoholista, lásd,
Tudom, hogy fáj az igazság.
Testvér! Tudom, hogy te is érzed...
Így boldog vele nem lehetsz...
Az italvágy sose szűnik,
Jobb lesz hát, ha elhagyod
még most, időben.
Hallgass rám és belásd,
csak jót akarunk neked.
S ha még most elengeded,
barátok ismét lehettek!

Együtt

Ide nem jöhet többet, már nem,
Ugyan, miért volna jó,
hogyha ővele járnál?
Csak bánni és inni és mámorban élni,
kicsi tömény, ez kell,
s hajnalra egyet lépni sem tud már!

Gréta

Mert azt sose elleneztem,
ha művészember udvarolt neked,
nem érdekelt - sem a pénz.
De most úgy látom,
ő ugye mámorban van szüntelen,
s ez rémít, így nem hagyom én!
Kicsim, figyelj,
jövőd szép mellette
nem lehet majd,
mert ő munka után
a kocsmába rohan!
Kicsim, látom, szenvedsz így,
még most felejtsd hát el őt!

S én szólok, hamar
túl leszel rajta,
túlteszed magad.

A nővéred, ő is félt, láthatod,
és hogy aggódik, nézd, egy szülő.
Gondold át jól, amit mondtunk,
komoly fájdalmad még nem lehet,
így időben búcsúzz, mert;

Együtt

Ide nem jöhet többet, már nem,
ugyan, miért volna jó, hogyha ővele járnál?
Csak bánni és inni és mámorban élni,
kicsi tömény, ez kell,
s hajnalra menni sem tud már!

Flóra

S ha egy nap a Zalán - az Ég óvja őt! -
élete végleg kiégett, és itt hagy ő mindenkit majd,
légy mellette, és búcsúztasd őt, mert
van egy hely, hol várni fogják,
bárhogy is lesz, mint barát,
számíthasson mindig rád.
Csak bánni és inni és mámorban élni.
kicsi tömény, ez kell,
s hajnalra egyet lépni sem tud már!

Ugyan, miért volna jó, hogyha ővele járnál?