Szerző

Istoan Hanna

Életkor: 19 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

kincseshaz, Motyo01, 1 láthatatlan tagunk

Istoan Hanna

Fénykép rólad

Narancsszínű Nap, a fénye ránk mosolyog.
Hajadba szálltak apró legyek, szúnyogok.
Hunyorgó szemekkel nézted a messzeséget,
Nevetésed ráncaiban összegyűlt az élet.

Aztán tenyeredbe fogtad arcom, és nevető
Szemeiddel kacagtad: "Messze még a temető!"
"És nagyon hosszú az út, mi odáig vezet,
Temesd el a kételyt és lovagold a szelet."

Táncoltak a fűszálak, a Nap lassan lebukott,
A szél a karodon libabőrös csókot hagyott.
Csak néztünk mindketten egyre távolabbra innen,
A világ cikázott arcodon, egy kósza hajtincsen.
...
Ha én vagyok a vándor,
És valaha megbotlom,
Te leszel, ki körbefog majd,
Te leszel az otthon.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


HannaIstoan(szerző)2018. augusztus 29. 06:28

@kincseshaz: @Koko1996: Köszönöm szépen:)

Koko19962018. augusztus 9. 08:32

Váooo váoo váooo ez igen gratulálok alkotásodhoz szívemet hagyom óriási poet szeretettel
👲😃😃
Üdv. Kornél

kincseshaz2018. július 26. 20:29

Rendkívül szépen, kifejezően alkottad meg szeretetversedet.
Elismeréssel, szívvel gratulálok: Ilona

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom