Szerző
László Attila

László Attila

Életkor: 26 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 125 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

László Attila

Amíg még vagyok

Furcsállanom kéne, vagy legalább meghökkennem rajta,
Ami gondolataimat ismét e téma felé hajtja.
Hogy ifjúkorom dacára, hisz alig huszonnégy, hogy múltam,
Midőn a mulandóság múzsájának karjai közé bújtam.

Hogy vajon a fejfára, mire majd bús epigrammát írnak,
Hullajtanak-e könnyet is, vagy csak a szomorúfüzek sírnak.
De amíg még vagyok, s hű ahhoz, mi enyém,
Küzdenem kell érte, s nem hagy el a remény.

Alkotni valamit szívből, mi képvisel egy eszmét.
Kopár falra tag-et, egy szonettet vagy festményt.
De nem elrejtve a világ elől, hagyni, hogy mindenki lássa,
Hisz, ha mit sem tudnak róla, úgy nem is lesz hatása.

Még magam sem tudom, mi lesz, mit örökül itt hagyok.
S rám mondják-e, mint én? Na, ők voltak a nagyok!
Kikre felnézhettem, mikor még csak formálódott énem,
S szabadnak neveltek ott, hol az elnyomás az érdem.

Így nem félek hát bevallani, szívem kétségek közt verdes,
Mikor azt kell lássam, hogy a jövőnk egyre inkább terhes.
Hát most e rigmussal csitítom a kiújuló migrént,
Ami a lelkemen telepszik meg keserves kínként.

Hogy még megélem-e azt, mikor mindenki felnyitja a szemét,
S kimondja, hogy most már túl sok lett a szemét.
Mert mindaz, amit birtokolsz, már birtokba is vett,
Észre sem vetted, de rabszolgájává tett.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rastaman(szerző)2018. július 26. 14:59

@Pesterzsebet: @SzaipIstvanne: Köszönöm, a szívet és a kommenteket is ez sokat jelen nekem. Igen eddig többet hallgattam és néztem, mint írtam vagy beszéltem. Most valami változott...

SzaipIstvanne2018. július 25. 13:23

Kedves Attila, nagyszeru vers, tetszik a mondanivaloja. A befejezo versszak mindent visz nalam. Szivvel gratulalok: M.

Pesterzsebet2018. július 25. 09:07

Kedves Attila! Ez egy zseniális vers! Ifjú korod ellenére érett, bölcs emberként gondolkozol, és látod, hogy mi folyik a világban. És a versed is nagyszerű! Szívvel olvastam. Üdv. Gina

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom