A terhek keresztútja
A földbe temetlek most már téged
keresztútján a fájdalomnak.
Őriztelek volna holtomig,
ha enyém lennél, s tovább bírlak.
Szívem mélységes mély tömlöcéből
feleresztem tündöklő szemed,
nem álmodlak többé, te álom,
most már hadd ébredjek, ég veled!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Amakusa(szerző)2018. július 9. 16:22
@szombati:
Örülök, hogy olvastad, köszönöm a figyelmedet!
Poéta barátsággal:
Lajos
szombati2018. július 9. 09:31
Nagyon átjön.
Nagy szívet hagyok.
Minden jót!
Szeretettel!
Tibi
Amakusa(szerző)2018. július 9. 07:55
@Pflugerfefi: Köszönöm, hogy itt jártál és köszönöm a szavaidat!
Lajos
Pflugerfefi2018. július 8. 22:02
Lajos!
Míly könnyű lenne, ha mint versedben
''ég veled'' de sajnos nem ilyen egyszerű!
A lelket terhelő szomorúság, oly lassan
halványul!
Talán ha felébredsz......
Gratulálok remek soraidhoz szívvel!
Feri.
Amakusa(szerző)2018. július 8. 20:24
@somebody21: Az elhatározás szinte semmi sem jelent.
Sőt, ahogy Szabó Lőrinc fogalmaz:
''Gyűlölködve kiáltom: – Idegen kéz,
eressz! ne vezesd utam! megtagadlak! –
Mégis te formálsz ujjá, idegen kéz,
és csak nő az erőd, ha megtagadlak.''
Szóval inkább csak azt gondolom, hogy el kell engedni az álmot, nem kell tovább ábrándozni, belül ápolni ezt a rögeszmét, azokat a képzeteket, amiket belevetített a szerelmébe. És akkor... talán...
somebody212018. július 8. 20:06
nem álmodlak többé, te álom,
most már hadd ébredjek, ég veled!
Nagyon szép, szomorú vers, viszonzatlan szerelem és a tőle való menekvés, milyen könnyű is lenne, ha az ember csak felébredhetne belőle.
Amakusa(szerző)2018. július 8. 19:09
@gosivali: Bizony! :) Köszönöm, hogy olvastad!
gosivali2018. július 8. 18:34
Ez nagyon mély szomorúságot árasztó vers...