Szerző
Molnár Ibolya Erzsébet

Molnár Ibolya Erzsébet

Életkor: 59 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 51 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Molnár Ibolya Erzsébet

Keserű kérdések

Istenem, miért, hogy minden napot
Álmatlan álomból kelve érek meg,
Éjjeleim rémálmokkal telítődnek,
Agyamba bevésődnek, berögzülnek,
Reggeli ébredésem megölik,
Átvillanó emlékeik magányos
Kávém zamatát keserűbbé teszik.

Hol vagy ilyenkor Te, kinek létét
Fájlalva hiányolom,
Miért nem veled ébredek, hogy csitítsd
Háborgó magányom,
Miért, hogy nem találkozik össze e
Világegyetemben a két lélek,
Mondd, mit tegyek, hogy végre értsed?

Hogyan adjam tudtodra, hogy húrjaink
Egymásra rezdülnek,
Hogy lassan keresésedbe beleöregszem,
De fel nem adhatom, mert tudom,
Belül hallom, létezel valahol.
Adj hát végre jelet magadról,
Mert a fájdalom bennem őrjöngve marcangol.

Az nem lehet, Úristen, hogy adtál észt, szívet,
Lelket, mely képes oly mélyen érezni s szeretni,
S hagytál nekem gyermeket egy idegentől nemzeni,
Kit hiába neveztek férjnek,
Oly távol éltem tőle, fényévnyire,
Hiába feküdtem naponta melléje,
Akkor is már vártam Szerelmem érkezésére.

Fél évszázad eltelt, de alatta csak egyszer könyörültél rajtam,
Hagytad meglelni Őt a messzi idegen országban,
Gyötörtél, válasszak, fiam legyen vagy férjem,
Adtál egy hetet, mit soha nem érzett szerelemben tölthettem
Az Emberrel, a költővel, a festővel, a zenésszel,
A művésszel, mind ő volt egymaga, de elvetted tőlem,
Mert szeretem a gyermekem.

Miért, hogy egy Anyának ennyit kell szenvedni,
Miért, hogy nem tudok egyszerre két lényt szeretni,
Kérlek, engedd, hogy megtaláljam Őt,
A fiam már felnőtt!
Engedd, hogy sorsom legyen a tehetség,
Engedd, hogy zaklatott lelkem lelkébe szőjem,
Engedd, hogy ne távol, de közel éljen,
Enyhítsd a kínt, enyhítsd végre!

Budapest, 2009. május 2.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Viomill59(szerző)2018. július 6. 11:45

Kedves feri57, valóban ez a szomorú és keserű valóság. Igaz, sokan tettek azért az életemben, olyanok, akiknek semmi közük nem lehetett volna ahhoz, hogy beleszóljanak az életembe, hogy így alakult. De hát a magyarokra ez jellemző...a merő rosszindulat, tisztelet a kivételeknek :)

Viomill59(szerző)2018. július 6. 11:44

Kedves szombati-Tibi, akit megérint ez a vers, annak mély lelke és érzései vannak. Köszönöm.

Viomill59(szerző)2018. július 6. 11:44

41anna, köszönöm a kívánságod, hátha teljesül, azon leszek :) És a szívet is. Ibolya

Viomill59(szerző)2018. július 6. 11:43

Szomobody21, köszönöm, valóban szomorú és annak is éreztem, amikor írtam.

feri572018. július 5. 09:08

Nagyon szép érzelmes alkotás, ami a valóságos világunkra jellemző.
Átéreztem szomorú versedet, és sajgó szívvel olvastalak.
Óriási szívvel jelöllek kedvencnek
Szeretettel
Feri

szombati2018. július 5. 05:48

Versed megérint.
Kívánom a legjobbakat!
Nagy szívvel!
Szeretettel!
Tibi

41anna2018. július 4. 19:22

Kívánom hogy teljesüljön vágyad!
Isten van s lát!
Szívet hagyok szeretettel!
Melinda

somebody212018. július 4. 17:46

nagyon szép szomorú, vágyakozó vers

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom